Hudovernig Károly dr.: Adatok az agyidegmagvaknak finomabb boncztanához és localisatiojához (Budapest, 1907)
III. Fejezet. Nervus hypoglossus
12 Igen behatóan foglalkozott a hypoglossusmagnak alcsoportokra való felosztásával s ezeknek működésbeli hovátartozásának megállapításával Parkon 56—59 négy rendbeli hasonló tárgyú értekezésében, melyek mindegyikében egy nyelvcarcinomában elhalt egyén hypoglossusmagvának histologíai vizsgálatáról számol be. Ezen vizsgálatok végconclusioja, hogy a hypoglossnsmag az embernél élesen elhatárolható sejtcsoportokból áll s hogy a nyelv egyes izomcsoportjainak bizonyos körülirt sejtcsoportok felelnek meg. Eme négy vizsgálat alapján Parkon és munkatársai a hypoglossusmagnak a következő igen részletes és nagyon complicált mikroanatomiai felosztását adják: A magban mindenekelőtt három, quasi segmentális részlet különböztethető meg: egy alsó (spinalis), egy középső s egy felső (cerebralis) harmad. 1. A (nagysejtü) hypoglossusmag alsó harmadában a dúczsejtek még aránylag kis területet foglalnak el, de itt is megkülönböztethető egy elülső s egy hátsó idegsejtcsoport. Fokozatosan felfelé (azaz cerebralis irányban) haladva a hátsó csoport az elülső rovására erősebben fejlődik ki. 2. A mag középső harmadában már három idegsejtcsoportot ir le Parkon : a) az elülső csoport reducálódása még kifejezettebb, de azért ez a csoport még distincte látható; b) a hátsó csoport sejtjeinek száma erősen megnövekszik s ebből a csoportból most a középső csoport lesz, mert c) tőle kifelé ebben a magasságban még egy új csoport tűnik fel, a középső harmad hátsó csoportja. 3. A hypoglossus mag felső harmadában a középső harmadnak inkább verticálisan elhelyezett sejtcsoportjai már harántirányú situatiót mutatnak s megkülönböztethető egy elülső, egy középső és egy külső sejt- csoport. Magasabb, azaz cerebralisabb metszeteken legelőször a belső csoport tűnik el, míg a külső még mindig elég terjedelmes, majd ezzel egyesül a középső csoport, úgy, hogy a hypoglossusmagnak cerebralis végén ismét csak egy sejtcsoport látható, az alsóbb sejtcsoportok külső csoportja. Hogy mennyiben látom ezen complicált felosztást helyesnek és indokoltnak, azt saját vizsgálataimnak leírása után leszek kifejtendő; e helyütt még azon esetek rövid vázolására akarok szorítkozni, melyek alapján Parkon és társszerzői a n. hypoglossus magvának említett topo- graphikus beosztását és az egyes csoportok physiologiai szerepét megállapították. Az első ilyen esetet Parkon és Goldstein 5tí Írják le; egy nyelvcar- cinomáról van szó, mely a nyelv elülső és alsó részét pusztította el, tehát leginkább a mm. hyoglossus és genioglossus szenvedtek; a nyúlt- velő szövettani vizsgálata (a Nissl-íé\e methodussal) idegsejtelváltozásokat derített ki a mag középső harmadának elülső csoportjában, mi által szerzők eme sejtcsoportnak és a nyelv elülső-alsó részének összefüggését látják bebizonyítottuak. Ellenben épek voltak a nyelv felső-külső izmai és reactiomentesen maradt a külső idegsejtcsoport. Szerintük a hypoglossusmag középső harmadában azon idegrostok erednek, melyek a n. hypoglossus leliágó ágában (ramus descendens) haladnak, de egyben felveszik, hogy a hypoglossusmag cerebralisabb csoportjaiban a nyelv alsó és oldalsó részeinek izmait ellátó hypoglossusrostok erednek. Ebben az esetben tehát csak egy positiv localisationális adat van, hogy t. i. a nyelv elülső-alsó részének (mm. hyoglossus és genioglossus) elpusztulásánál a hypoglossusmag középső harmadának ú. n. elülső dúczsejtcsoportjában találhatók kórosan változott idegsejtek. De még két fontos boncztani adat
