Hőgyes Endre: Hazai orvosi oktatásügyünk és a budapesti egyetem orvosi kara (Budapest, 1896)
A) Visszapillantás a hazai orvosi oktatásügy állapotáról 1867 előtt
\ 12 HAZAI ORVOSI OKTATÁSÜGYÜNK ÉS A BUDAPESTI EGYETEM ORVOSI KARA. Rupp N. János; 1848/49-ben Nendtwich Károly, Gerenday József; 1849/50-ben Lippay Gáspár, Diescher János; 1851/52-ben Stockinger Tamás, Linzbauer Ferencz ; 1855/56-ban Semmelweiss Ignácz, Seidl Manó; 1857/58-ban Czermák János; 1858 59-ben Lenhossek József; 1860 61-ben Jendrássik Jenó', Arányi Lajos, Wagner János, Wachtel Dávid; 1865/66-ban Korányi Frigyes; 1866/67-ben Balogh Kálmán. Rendkívüli előadók gyanánt vállalkoztak: 1831/32-től 1835'36-ig Wekerle György (gyermekgyógyászat és nőgyógyászat), 1834/35—1847/48-ig Breuer József (gyermek- és nőgyógyászat), Toldy Ferencz : diaetetica és macrobiotica; 1836 37-ben Schöpf Ágost (orvostörténelem, később gyermekgyógyászat); 1843 44-ben Arányi Lajos (kórboncztan), Stockinger Tamás, Wagner János (diaetetica és macrobiotica); 1844/45-ben Nedelko Döme (fogászat); 1847/48-ban Pomutz Szilárd (elmegyógyászat). Magántanárokká képesítettek : 1851/52-ben Margó Tivadar (szövettan); 1858/59-ben Poór Imre (bőr- és bujakórtan); 1861/62-ben Schwartzer Ferencz (elmegyógyászat); 1862/63-ban Gebhardt Lajos (mellkórisme és gyógytan), Patrubány Gergely (gyakorlati himlőoltás); 1863/64-ben Pete Zsigmond (balneológia), Tóth N. János (sebészet) ; 1864/65-ben Batizfalvy Sámuel (testegyenészet); 1865 66-ban Barna ignácz (fogászat); 1866/67-ben Bolyó Károly (elmegyógyászat), Fleischer József (szülészeti műtéttan), Lang Gusztáv (kórszövet- és húgy- elemzéstan). * * * Az egyes tanszékek tanítás anyaggal ellátása az egész hosszú korszak alatt nagyon szegényesen történt. Habár a tanulók számához képest Nagy-Szombatban, Budán eleinte tisztán az előadások megtartására voltak elegendő helyiségek, de intézeti helyiségek és berendezés csaknem egyenlő volt a semmivel. A chemia tanára kapott némi felszerelést Nagy-Szombatban, de demonstrativ előadásokat nem tarthatott. A boncztannak nem volt holttest-anyaga; a botanikusnak tökéletlen volta kertje. A klinikusnak nem volt betege, csak 1775-ben jutott hozzá, hogy a városi kórházban néhány szobát kapott. A kai1 összes óhajtása igen szerény volt: kívántak 4—4 betegágyat férfi és női belső és külső bajosok számára, továbbá 4 ágyat szülőnők és 4—4 betegágyat férfi és női lábbadozók számára, ezeket egy földszintes házban kívánták elhelyezni. Budán e tekin
