Hőgyes Endre dr.: Emlékkönyv a Budapesti Királyi Magyar Tudomány Egyetem Orvosi Karának multjáról és jelenéről (Budapest, 1896)
Harmadik könyv. A budapesti kir. magy. tud. egyetem orvosi kara a milleniumkor 1895/6-ban - Negyedik fejezet. Az orvosi kar kezelése alatt álló s egyéb az orvosi kart is illető alapítványok - A) Az orvosi kar kezelése alatt álló alapítványok
AZ ORVOSI KAR KEZELÉSE ALATT ÁLLÓ S EGYÉB ALAPÍTVÁNYOK. 835 az orvoskari dékán kezelte, ki több ízben kebelükből lett választva. 1848-ban a kültagi intézmény megszűnvén, az alap kezelése az orvoskari tanártestület dékánjának kezében maradt, ki a német kormány alatt egész 1860-ig a tanárok közül lett kinevezve, azután pedig — úgy mint most — választva. Ez alapítvány megalkotását Írásba nem foglalták, csak azt tudjuk, hogy azt a kari dékán kezelte és számadásait évenként a tanártestület pénztárvizsgáló bizottsága elé terjesztette, mely úgy az alapítványi töke elhelyezésére, mint a bevételek és kiadásokra vonatkozó okmányokat megtekintette s ennek eredményét két egyenlő példány kimutatásban kiállította, melynek egyike a dékánnál maradt, mig a másik a kari levéltárba tétetett. A bizottság továbbá a vizsgálat eredményéről a tanártestületet értesítette. Az 1865. márczius 25.-én i53Ő9. sz- a- kelt helytartósági intézvény értelmében pedig az ezen alapítványra vonatkozó számadások megvizsgálásához Havas Ignácz dr. hajdani orvoskari dékán mindenkor meghivatott. A kamatok adományozásába azonban Havas Ignácz dr. nem folyt be, mondván, hogy a tanulókat a tanártestület inkább ismeri, mint ö s ennek határozatában teljesen megnyugszik. A kamatokat beteg tanulók segélyezésére kellett fordítani, még pedig egyaránt a beteg orvos-, mint a beteg sebészhallgatókéra ; miután azonban a 70-es évek elején a sebészeti tanfolyam teljesen megszűnt, az alap tisztán a beteg orvostanhallgatók segélyezésére maradt fenn. A tanártestület a hozzá esetről esetre folyamodókat mindenkor részesítette megfelelő adományokban, minthogy azonban ily folyamodók vajmi ritkán jelentkeztek, a tanulók később a fekete táblán felszólít- tattak, s akkor is, midőn a kérelmezők többen voltak, a segélynyújtásra mindég elég pénz állott rendelkezésre. Akárhányszor megtörtént az is, hogy több éven át senki sem folyamodott segélyért. Miután az el nem használt kamatok mindig a tökéhez csatoltattak és gyümölcsözőleg helyeztettek el, az alapítvány tőkéje felszaporodott annyira, hogy az az 1894/5-diki számadási év végén 1895. augusztus 3i.-én 4618 frt 54 krt tett ki, melyből 445o frt 4°/0-os magyar korona járadékban elhelyezve fekszik a hitelbankban, 168 frt 54 kr pedig készpénzben van a folyó évi segélyezésekre. Ez alaphoz, melyet eleinte »a beteg orvos- és sebésznövendékek ápolása és felsegítésére szolgáló alap«-nak neveztek, a volt orvoskari kültagok felügyeleti és rendelkezési jogigényüket mindvégig fenntartották. 1884. szept. 27.-én az akkor még életben levő kültagok, dr. Havas Ignácz hajdani dekán mint az alapítvány felügyelője, dr. Wagner János egyet, tanár, dr. Jankovics Antal, dr. Nendtvich Károly mü-egyet. tanár, dr. Plósz Lajos, dr. Rózsav József, dr. Zlamál Vilmos aláírással az orvos tanártestület útján folyamodványt nyújtottak be a vallás- és közoktatás- ügyi ministerhez, melyben előadják, hogy úgy ezen, mint a később leirandó bekebelezett elszegényedett orvoskari kültagok felsegítésére szánt alapot az 1847. évben élt 116 kültag alapította, kik közül már csak ők élvén, szükségesnek tartják különösen a második nagyobbik alapítványt forma szerint osztályozni és felsőbb .jóvá53*
