Hőgyes Endre dr.: Emlékkönyv a Budapesti Királyi Magyar Tudomány Egyetem Orvosi Karának multjáról és jelenéről (Budapest, 1896)

Első könyv. A budapesti kir. magy. tud. egyetem orvosi kara fejlődéstörténetének átnézete a milleniumig - Első fejezet. Visszapillantás a hazai orvosi oktatásügy és a budapesti egyetemi orvosi kar állapotára 1867 előtt

INTÉZETEK ÉS KLINIKÁK 1830. TAN1TÁSMÓD. TANITÁSNYELV.

23

egészen az ötvenes évekig. Itt igyekeztek, annyira a mennyire lehetett, átalakításokkal helyet nyerni a betegeknek.

i83o-ban következő intézetek voltak az orvosi karon: i. Természetrajzi gyűjtemény (ásványok, állatok) három szoba. 2. Chermai laboratórium, mely állott egy auditorium- és egy conservatoriumból. 3. Thea- irum anatomicum három szobával és két konyhával. 4. Eletbonc\tani múzeum négy szobából álló, kettőben elhelyezve az a Fontana által Flo- renczben csinált viasz emberi test-készítmények gyűjteménye, melyet II. József császár 1789-ben ajándékozott a karnak. 5. Öt klinika a különböző emeleteken: a) orvosgyakorlati klinika két nagy szobával, összesen i3 betegágygyal, b) orvosi klinika sebészek számára; egy szoba nyolcz betegágygyal, c) sebészeti klinika három szoba kilencz ágygyal és a legszükségesebb eszköztárral, d) szülészeti klinika három szoba i5 ágygyal, e) szemklinika két szoba kilencz ágygyal. Mindezen intézeteknek egy-egy assistense volt. A botanika és állatgyógytan másutt volt elhelyezve. Ez intézetek körülbelül így maradtak 1858/5g-ig, a midőn a sebészeti és szülészeti klinikákat áthelyezték a régi Kunewalder-féle házba, mely a mai Műegyetem helyén volt; itt kapott ugyanez idötájt pár szobát az élettan és állattan is; a mineralogia pedig a központi egyetemi épületbe költözött. E szükes viszonyok között iparkodtak a tanárok intézeteiket a mennyire lehetett időről-időre tágítani és felszerelni, a mire nagy ritkán kaptak némi felszerelési összegeket és a magyar provisorium alatt szolgákat és kisebbmérvü átalányt.

★ ★ ★

A tanítási mód és a tanítás nyelve is többféle változáson ment keresztül. 1770-től kezdve 1748-ig a tanároknak felsőbb hatóságoktól átvizsgált és jóváhagyott tankönyvek szerint kellett tanítani, melyek félévröl-félévre hirdetve voltak a leczkerendben, félévi és évi vizsgák voltak calculusokkal, rejectiókkal. Csak az ötvenes évek elején jött be a tanszabadsággal együtt az, hogy a tanár előírt könyv nélkül taníthatott és a tanuló szabadon bármily szerző után tanulhatott. A tanítás nyelve az orvostanhallgatókra egészen 1860-ig latin volt, II. József császár alatt és az ötvenes években egyes tárgyakra német; a sebészhallgatókra magyar és német, sőt a század második