Hőgyes Endre dr.: Emlékkönyv a Budapesti Királyi Magyar Tudomány Egyetem Orvosi Karának multjáról és jelenéről (Budapest, 1896)

Bevezetés

BEVEZETÉS.

Ez emlékkönyvnek kettős a feladata.

Egyik az, hogy Magyarország ezredéves fennállásának ünnepi éve alkalmával fölelevenítse a hazai orvosi kultúra egyik vezér tényezőjének, a budapesti kir. tud. egyetem orvosi karának múltját, keletkezésétől nemzeti életünk ezen emlékezetes időpontjáig. A másik az, hogy feltárja ez intézmény jelenét a maga mivoltában és terjedelmében.

Az egyetemek orvosi karainak hivatása mindenha két irányban mozog. Rendeltetésük egyfelől az orvosi szaktanítás. Létezésüknek ez adja meg a kiinduló alapot; kellően kiképzett és kellő számú orvosi személyzettel kell ellátnia a társadalmat vagy az államot, a mely ez intézményt első sorban mindig e közszükséglet kielégítésére alkotja meg. Rendeltetésük másfelől a többi tudományok kapcsában és elevenítő társaságában az ori’osi tudományok ápolása és önálló fejlesztése, melyeknek egy bizonyos mérvű kultussá kell kifejlődni bennök, nem csak azon magasabb ideális szempontok érdekében, hogy rájuk háramlik ott, a hol működnek, az orvosi kultúra megteremtésének és vezetésének természetes szerepe, hanem amaz első közvetlen gyakorlati szempontok érdekében is, a mennyiben annál jobb és annál czélravezetöbb lehet szaktanítási működésük is, mennél intensivebben lüktet tevékenységükben hivatásuknak ezen második főfő és ideálisabb iránya. Tudományunk története mutatja, hogy a szaktanítás terén is mindig azon orvosi karok működnek nagyobb sikerrel és lesznek híresebbek, melyek az orvosi tudományok fejlesztésében is elöl járnak.

Karunk fejlődéstörténelmének folyamán e kettős hivatás tudata nem mindig domborodik ki éles körvonalakban; miként elmosódva jelentkezik az a szomszéd alma ac celeberrima Universitas Viennensis fejlődésében is, a melyhez egyetemünk orvosi kara, nagy megalkotója

1