Hoppe-Seyler, Felix: Az élet- és kórvegytani elemzés kézikönyve - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 29. (Budapest, 1876)
III. Szakasz. Az egyes szerves és szervetlen alkatrészek összetétele, sajátságai és kimutatásuk módja - 2. Szerves anyagok vagy szénenyvegyületek
68 Szénsav. Bőven képződik végre a szerves anyagok (főkép a hugy) rothadásánál és azok elégetésénél. A szabad szénsav közönséges hőfoknál és a 40° légnyomást meg nem haladó nyomásnál színtelen, szúró szagú és csípős ízű gáz. További élegíilésre képtelen, minélfogva nem is ég. A víz belőle 0°-nál és 78 Cm. nyomásnál térfogatának másfélszeresét, 10—12°-nál pedig térfogatának egyszeresét nyeli el; a szabad szénsavat tartalmazó víz a kék lakmuspapirt vörösre festi, mely színesedés azonban a levegőni állásnál csakhamar ismét elvész. A szénsav igen gyönge sav, mely savanyú és közönyös sókat képez, ennélfogva kétalu sav. A szénsavnak közönyös égvénysói vízben oldhatók, oldataik erősen égvényes vegyhatást mutatnak ; borszeszben ezen sók oldhatlanok. Az égvényesföldek közönyös szénsavsói szénsavmentes vízben majdnem teljesen oldhatlanok, nagy mennyiségű széntartalmú vízben ellenben oldódnak. A savanyú szénsavas égvénysók jól jegeczednek, 100°-ra hevítve, sőt oly levegőn, mely 1 százaléknál kevesebb szénsavat tartalmaz egyszerű állásnál elbomlanak. A bomlásnál közönyös só képződik és szénsav és víz megy el. A közönyös szénsavas égvények hevítésnél nem bomlanak, a szénsavas földsók ellenben légáramban hevítve elbontatnak. Ha valamely közönyös szénsavas égvénysó oldatához lassankint élegtelen mennyiségű savat adunk, az esetben a sav összeköttetésbe lép az égvénynek vele egyenértékű mennyiségével, a fölszabadult szénsav pedig a visszamaradt szénsavsónak megfelelő mennyiségét savanyú sóvá változtatja. Ha ellenben gyorsan erős savat adunk a folyadékhoz, akkor a melegfejlödés következtében a savanyú szénsavas só elbomlik és szénsav megy el. Fölös mennyiségű erősebb sav a szénsavat vegyületéböl kiűzi és az utóbbi különösen melegítésnél gyorsan és teljesen elillan. A szénsav kimutatására föképen azon pezsgés észlelése szolgál, mely létrejő, ha a szénsavnak szilárd vagy vízben oldott sóihoz fölös mennyiségű erős savat (híg kénsavat) adunk; továbbá azon gyönge vörösödés, melyet a nedves lakmuszpapír a szénsavtartalmú levegőben mutat, további bizonyítékul a sav szaga és végre a tisztán leszűrt mész- vagy barytvízben létrejövő csapadék szolgál. Ezen utóbbi kémlést a folyadékokban elnyelt, vagy gáz elegy ekben tartalmazott szénsav fölismerésére használjuk. Szabad szénsavat folyadékban kimutatandó, legez élsz erűbben kettősen átfúrt dugóval ellátott lom
