Hoppe-Seyler, Felix: Az élet- és kórvegytani elemzés kézikönyve - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 29. (Budapest, 1876)
I. Szakasz. Vegyi műeljárás, a készülékek használata - 3. Fénytani vizsgálati módszerek
Fajlagos körsarkítás meghatározása. 25 kifejezni. Minden pontosabb vizsgálatnál czelszerü a készüléket BuNSEN-féle láng- zóval világítni, melynek lángjában sodagyöngyöt izzítunk. A natriumfényre vonatkoztatott fajlagos fordítást la) ^ által jelöljük, mivel a nátrium fényének a nap színképében a D vonal felel meg. A színtelen napfényre vonatkoztatott fordítási képesség mindenkor magasabb számokat mutat, mint a natriumfényre vonatkozó, kivévén ha a körsarkító folyadék sárga szinti, mikor a törhetőbb fénysugarakat elnyeli. Ilynemű vizsgálatnál czélszerii a vizsgálandó anyagból lehetőleg tömény oldatot készítni és lehetőleg hosszú vizsgáló csövet venni, a körsarkítást mégha* tározni, a cső tartalmát csészébe vagy hengerüvegbe ürítni, az oldószerrel párszor utána mosni, a folyadékot szárazra párolni és a szilárd maradékot megmérni. A vizsgáló cső, ha térfogatát meghatároztuk az által, hogy 1, megmértük a száraz üres cső súlyát, 2, pedig a párolt vízzel töltöttét, ilynemű vizsgálatokhoz a folyadék térfogatának meghatározására igen pontos mértéket képez. Ha a cső tartalmát köbcentimeterekben kifejezve v-vel jelöljük, a benne tartahnazott körsarkító anyag súlyát p'-vel, akkor a fönti I. képlet szerint a fajlagos fordítás képlete lesz : II. V OL ■ = + -% J P 1 Tankönyvekben rendszerint a BiOT-féle képlet található, melynél a folyadék fajsulyának meghatározása is megkívántatik ; az itt adott képlet annál kényelmesebb, egyébkint azonban azonos vele. A jelen képletből következik, hogy, ha valamely körsarkító anyagnak fajlagos csavarását ismerjük, és tudjuk, hogy az az oldat bármely töménységénél ugyanaz marad (azon testek, melyek ettől eltérnek, itt természetesen nem jönnek tekintetbe) a folyadékban tartalmazott körsarkító anyag mennyiségét közvetlenül az oldat körsarkításának észlelése általhatározhatjuk meg; e mellett még csak az észlelő cső hosszát kell ismernünk és meggyőződést szerezni arról, hogy nincsen az oldatban egyidejűleg több körsarkító test jelen. Ha cc az észlelt csavarás («) pedig a fajlagos csavarás, akkor p adja a csavarást eszközlő anyag súlyát a folyadék 1 köbcentimeterében, grammban kifejezve. Ezen számítást legegysze10 5 rűbben a fordítási állandó A = -—- segélyével végezzük, mivel ez az észlelt csavarási szöggel szorozva egyenesen az activ test 1 liter folyadékbani mennyiségét adja, ha a folyadékréteg hossza 100 millimétert tesz. A fajlagos csavarás meghatározása a Broch-féle módszer segélyével. Valamely anyagnak a különböző fénynemekre vonatkoztatott faji. csavarását meghatározandó, beállítható szélekkel ellátott keskeny résen át heliostat segélyével sötét szobába napfényt vetünk be, achromaticus lencsével, melynek gyu- pontja a résben fekszik, párhuzamossá teszszük azt, a lencse után a sarkító Nicolt állítjuk föl, ez után pedig a vizsgálandó folyadékkal telt észlelő csövet és ezt követőleg a körosztályzatban forgatható elemző Nicolt. Az utóbbiból jövő fényt
