Hollaender Hugo dr.: A malaria elterjedése Magyarországon (Budapest, 1907)

I. Rész. A malaria topografiája Magyarországon - II. Duna jobbpartja

70

Duna jobbpartja.

nyogtanyákra is. Az észlelt malaria-esetek mind harmadnapos típussal folynak le, csak igen-igen ritkán van mindennapos. Negyednapost sohase láttam. A nép indo- lens a maláriával szemben, sokan alig tekintik bajnak, sokan csak immel-ámmal gyógyíttatják.“

Különösen nevezetes az orvosok részéről állított azon megfigyelés, mely szerint a helyi baj iránt idegenek — így p. o. a más vidékről odaszerződtetett cselédek — sokkal nagyobb fogékonyságot mutatnak, mint az odavalók, kik a bajjal szemben bizonyos fokú ellent- álló képességet tanúsítanak. Mindenesetre feltűnő a té- senyi, sumonyi és csobokaiuradalmi új cselédek közt mutatkozó jelentékeny betegülési arány, — még a télen szolgálatba lépő cseléd is rendesen nemsokára elkapja a bajt.

A fentemlített helyeken kívül még Kis- és Nagy- csány, Oszró, Páprád, továbbá Szabadszentkirály és különösen Szentlőrinc községet említik, mint olyanokat, ahol a maláriának sűrűbb szórványos esetei rendesen felmerülnek. Az utóbb említett községhez tartozó Tarcsaés Keresztes pusztákon, valamint a Szentlőrinccel szomszédos Kacs ót a nevű faluban szokott a legtöbb váltólázas eset előfordulni. A szóban- forgó vidék (Szentlőrinc és környéke) a Mecsek- hegység lábánál elterülő sík, tele vény es talajon fekszik, melyet több helyen vízlevezető árkok szelnek át, melyekben lassú folyású, iszapos aljú víz folydogál. Ezek az árkok csak nagyobb esőzések alkalmával telnek meg; a tavasz utóján, a nyár kezdetén vagy folyamán valóságos pocsolyákká száradnak be, medrükben sás verődik fel. Ebben az időszakban terjed el a malaria a környéken.

Végül külön kell megemlékeznünk a sellyei kör váltólázas állapotáról. A járásnak ez a része bír a legkedvezőtlenebb fekvéssel a Dráva közvetlen szomszédsága folytán. A vidék hazánk egyik legkritikusabb