Hollaender Hugo dr.: A malaria elterjedése Magyarországon (Budapest, 1907)
I. Rész. A malaria topografiája Magyarországon - I. Duna balpartja
Pozsony vármegye. 49 mocsarak és mélyedések egymásután eltűntek, amennyiben a földmívelők ezeket levezetéssel, műveléssel és betöméssel használható földekké tették. A járás vidékén jelenleg cstk gyéren elszórt esetek mutatkoznak. Ezen esetek, a járásorvosi jelentés szerint, főleg a febris quotidiana kórlefolyását mutatják ; másmenetű lázformák csak kivételesen láthatók. A nagyszombati járásnak egészséges fekvésű kárpátvidéki területe a járás területén működő körorvosok egybehangzó jelentése szerint váltólázmentesnek tekinthető. A pozsonyi járás lakossága közül a helybeli orvosok állítása szerint már hosszabb idő óta senki sem szenvedett váltólázas bántalomban. A szempci járásnak déli lapályos részén, ott a hol a Feketevíz a határt érinti, az 1897. évi nagy árvíz után, amikor a nagy mennyiségű vizek a nagyobb lapályokról el nem folyhattak, hanem mint állóvizek mocsarakat képezve, huzamosb időn át ott vesztegeltek, tömegesebb, sőt járványszerűnek nevezhető malaria- betegedések léptek fel, amelyek nevezetesen Rété és Németgurab községek lakosságán szokatlan számban észleltettek. Azóta a járásnak ezen a részén csak igen ritkán, a többi a Kárpát hegyek közé nyúló részében pedig egyáltalán nem tapasztalni ilynemű megbetegedéseket. A Kárpát-vidék immúnis területén fekvő Bazin, Modor és Szentgyörgy rend. tan. városok, valamint az ugyancsak lázmentes környékkel bíró Nagyszombat rend. tan. város területén helybeli keletkezésű tipikus intermittens esetek nem fordulnak és eddig nem is fordultak elő. Pozsony megyének egyetlen ú. n. „váltólázas“ vidékét Somorja rend. tan. város és közvetlen környéke képezi. A malaria-morbiditásnak a sűrű szórványos és járványos gyakorisági fokok közt való ingadozása e vidéken elsősorban a Duna-folyam vízállásával tart 4
