Hollaender Hugo dr.: A malaria elterjedése Magyarországon (Budapest, 1907)

I. Rész. A malaria topografiája Magyarországon - I. Duna balpartja

Liptó vármegye.

35

gyencnő betegedett meg maláriában. Tíz év után, 1894-ik évben ismét 3 malariás megbetegedés jelentkezvén, a tavat újra kitisztíttattam. Ennek tulajdonítható, hogy úgy az utóbbi években, mint a lefolyt évben* sem az intézetben, sem pedig magángyakorlatomban malariás megbetegedés nem fordult elő.

A szobi járásbeli váltólázesetek, mint általában a Hont megye területén előfordulni szokott intermittensek, váltakozva mutatják a három főtípus klinikai képeit, anélkül, hogy uralkodó típus megállapítható volna.

Ugyanilyen negatív jelentések érkeztek a megye felvidéki részén fekvő horpona, valamint Selmec- és Bélabánja rend. tan. városok hivatalos orvosaitól is.

5. Liptó vármegye hegyes, száraz területe abszolúte mocsár- és mocsárláz-mentesnek tekinthető. Sem a jelenben, sem a múltban nem fordult elő ezen a vidéken friss váltólázas fertőzés, jóllehet a Vág-folyó tuta- josai között régebbi időben akárhányan hozták haza magukkal az akkoriban még nagyfokban váltólázas dunamelléki tájakon szerzett betegség csíráit. E csírák azonban, nélkülözve az extrasanguinalis életperiódus valamennyi feltételét, in extenso nem szaporodhattak el: a baj mindenkoron az importeurökre maradt lokalizálva.

így van a dolog ma is. Az orvosi észlelés tárgyát képező egy pár malariaeset, kivétel nélkül vizi vagy szárazföldi vándorúiról érkezett tutajosokon, illetve napszámosokon mutatkozott, a behozott esetek azonban semmikor sem lőnek más hasonló megbetegedésnek forrásává. Említésre érdemes klinikai megfigyelést képez ama ténynek konstatálása, hogy az ilyen behurcolt esetek heveny jellegüket igen rövid idő alatt elvesztik és a kórkép rövid idei otthontartózkodás után az idült intermittáló idegzsábák alakjába megy át.

3*