Hollaender Hugo dr.: A malaria elterjedése Magyarországon (Budapest, 1907)
I. Rész. A malaria topografiája Magyarországon - I. Duna balpartja
Hont vármegye. 33 Mindössze a szentgyörgymezői kerület orvosa jelenti, hogy gyakorlatában tavaszon kint és őszönte néha egy-egy chininre gyógyuló hideglelős beteg is elő szokott fordulni. Hajdanában — úgy mondják — a városban is gyakori volt a hideglelés, különösen gyümölcsérés idején. 4. Hont vármegye hegyes-dombos, erdős vidéke, a szobi és ipolysági járásoknak egynéhány a Duna és az Ipoly árterében fekvő községét kivéve, a hazánkbeli általános malaria korszakának letűnése óta teljesen váltólázmentesnek mondható. A háti járásban másfél évtized óta váltólázas beteg nem fordult elő. Az ipolysági járás, mint láttuk, nem egészen lázment. E vidék völgyi része, az Ipolyvölgye, a folyó tavaszi, sőt gyakran őszi áradásainak van kitéve, bár a kiömlött víz lefutása után visszamaradó kisebb, pangó vízgyülemeket az itt uralgó folytonos légáramlatok mihamar kiszárítják, úgy hogy kevés az olyan hely, amely sás vagy nádas képződésére alkalmas állandó nedvességgel bírna. Ily helyeket találunk az ipolysági egészség- ügyi körnek egy pár völgyfekvésű falujában, nevezetesen Vis ken, ahol az év nagyobb részén át sásos tócsák díszelegnek, melyeknek partját szúnyogok hemzsegik körül. A járásban nagy néha észlelés alá kerülő hideglelős betegek az ily helyek közeléből valók. A korponai járás az immúnis felvidék küszöbén fekszik. Területén heveny malaria-megbetegedés hosszú évek óta nem tapasztaltatott. A fölöttébb ritkán előforduló intermittens típusú esetek idült álcás alakoknak tekintendők. A nagycsalomiai járás kedvező higiénikus állapotnak örvendő tájékán is hiányoznak a malaria kórokozó és terjesztő tényezői, illetve azok exisztenciájá- nak feltételei. A szobi járás területén az északkeletről szomszé3
