Hollaender Hugo dr.: A malaria elterjedése Magyarországon (Budapest, 1907)
I. Rész. A malaria topografiája Magyarországon - I. Duna balpartja
Bars vármegye. 29 ványossággal mutatkozó malaria-megbetegedések a jelentékenyebb szórványos frequencia fokáig szaporodnak el. Tömegesebb halmozódása e betegségnek hosz- szabb idő óta már nem fordul elő, aminek oka nyilván a képződött vízkiömléseknek aránylag gyors eltűnésében van, ami ismét a talaj kedvező geológiai struktúrájának (porozitásának) köszönhető. A kör többi községeiben, azok magasabb fekvése miatt, a talajviszonyok a váltóláz nagyobb arányú kifejlődésére kevésbbé alkalmasak. Tökéletesen azonos vízrajzi és földtani viszonyokat találunk a délebbre fekvő o h a j i egészségügyi kör területén is, melynek mélyebben fekvő lapályos rétjeit a Zsitva vize a tavaszi hóolvadás idején nagy terjedelemben szokta bár elönteni, a medrét, hagyott nagy vízmennyiség azonban pár nap leforgása alatt eltűnik a föld színéről: részint lefolyik- részint beszivárog a föld mélyébe. E prompt automatikus víztelenülési folyamatnak tulajdonítandó eme tájnak rendes körülmények között aránylag csekély (ritka-szórványos) malaria-morbiditása. — A Zsitva völgyétől eltekintve a verebélyi járásnak malarikus viszonyai általában kedvezőknek mondhatók; e betegség a járásnak jórészt dombos, száraz vidékein csak igen ritkán, itt-ott legfeljebb ritka-szórványosan mutatkozik. A Zsitvavölgy váltólázai nagyobbrészt harmadnapos jellegűek, de mindennapos szabványt mutató esetek sem ritkák. Elvétve negyednaposak is előfordulnak. Körmöcbánya rend. tan. város habár nedves, de immúnis (mocsár- és szúnyogment) talajon fekszik. A maláriának csak az Alföldről importált igen kis számú esetei kerülnek gyógykezelés alá. Léva rend. tan. város talaj- és nedvességi viszonyai határozott hajlandóságot árulnak el a malaria iránt. A város déli és nyugati patakvölgyi részén hóolvadás vagy nagyobb esőzések idején kiterjedt mocsarak szoktak keletkezni. Ezenkívül vannak oly állóvizei
