Hollaender Hugo dr.: A malaria elterjedése Magyarországon (Budapest, 1907)
I. Rész. A malaria topografiája Magyarországon - V. Tiszta balpartja
264 Tisza balpartja. ványjelleg a nyár-őszi típust közelíti meg- leginkább. (L. II. rész 3. fejezet.) Az izavölgji járásban csak gyérszámban előfordult malaria-esetekről bírnak tudomással. Ezeket is csupán a szurduki közegészségügyi kerületnek néhány izavölgyi helységében észlelték. A gácsországi határon, magas, hegyes tájon fekvő, részben vadvizenyős talajú ökörmezői járásban orvosi kezelés tárgyát képező egy pár malaria-eset emberemlékezet óta mindig idegen, javarészt gácsországi prove- nienciának vagy Ugocsa, Szatmár, Szabolcs megyékből aratás után hazatérő munkások által importáltnak bizonyulván, a megyének eme részlete malaria-immún területnek minősíthető. Annak bizonyult a fentebb említett 1898. évi járványesztendő alkalmával is. A sugatagi járás területe talaj és nedvességi tekintetben szintén nélkülözi azon feltételeket, melyek e kór csíráinak fejlődésére és tenyésztésére alkalmasak volnának. A nevezetes kilencvennyolcadiki járvány megszűnte óta e vidéken malaria-beteget többé nem láttak. Ugyanez mondható a szomszédos szigeti járásról is. A taracközi járásnak túlnyomó részére ugyanez áll. Csupán a legdélibb vidékén, ott, ahova még a szomszéd técsővidéki lázterület nyúlik bele, mutatkoznak állandóan szórványos esetek, többnyire olyanok, amelyek Técső környékéről kerültek oda. A técsői járásnak déli fele egyenes folytatását képezi a szomszédos huszti járás déli részén keresztülhúzódó Tiszavölgyének, melynek lapállyá szélesedett és mellékvölgyek által a hegységek közé messzi északra felnyúló részét alkotja, és melynek útján az ugocsa- megyei váltólázas vidékkel kommunikál. Malariológiai szempontból felette érdekes és tanulságos ama körülmény, hogy e köröskörül immúnis területtel környezett vidékre a malaria csíravivői a Tisza hosszú völgye mentén utat találtak, és hogy ez az út képezi az Alföld-
