Hollaender Hugo dr.: A malaria elterjedése Magyarországon (Budapest, 1907)

I. Rész. A malaria topografiája Magyarországon - V. Tiszta balpartja

Hajdú vármegye.

259

A megyének ezen a tájékán is harmadnapos a váltólázak főtípusa. Emellett a legtöbb helységben a másik két klinikai főalak a leggyakoribb sűrűségi viszony szerint szintén előfordul. Ősegén ellenben a quotidián malaria az uralkodó típus.

Hajdúböszörmény rend. tan. város és környéke nem hazája a váltóláznak, amióta a Tisza-szabályozás- sal járó műveletek folytán a város réti ingatlanát is ármentesítették és a mnlt század nyolcvanas éveiben keresztülvitt tagosítás után a nagy kiterjedésű réti földek minden részletükben a kultúra becses talajává alakultak át. De a termőföldek között a város északi és keleti külterületén körlégi csapadékok által táplált nagyterjedelmű vízállások vannak ma is, melyek leg- nagyobbrészben sűrű, erős nádasokkal benőttek, ke- vésbbé zsombékosak. Oly tetemes ez a terület, hogy Hajdúböszörmény város 5000-et felülhaladó földmívelő lakosainak háza s azok melléképületei azzal a náddal fedvék, mely a város határában termett. A város belső csapadékvizei azonban a város lassan lejtő talajáról maguk folynak ki a határba, ahol a „Gát“-nak nevezett ér veszi magába őket és így a belterület pocsolyamentessé lesz. Sem a városban, de a környékén sem látni feltűnőbb mennyiségű szúnyogot, és a városnak két-három évtized óta helyben működő orvosai nem emlékeznek oly időre, amikor a malaria a lakosság közt jár vány szerűen lépett volna fel; jelenleg pedig váltóláz-eset csak elvétve fordul elő.

Épp ily ritka e betegség Hajdúnánás városában is, melynek belterülete, valamint sík szántóföldjeinek és legelőinek talaja, egy pár, a határban álló s a nyár hevében teljesen felszikkadó sásos mocsártól eltekintve, száraznak mondható. Az észlelés alá kerülő gyér esetek a tanyai emberek közül valók, kik bajukat „vizicsö- mörnek“ nevezik.

Hajdúszoboszló rend. tan. város területén hajdan létezett számtalan állóvíz és pocsolya az utcák feltöl17*