Hollaender Hugo dr.: A malaria elterjedése Magyarországon (Budapest, 1907)
I. Rész. A malaria topografiája Magyarországon - V. Tiszta balpartja
Bihar vármegye. 239 megy át a múlt higiénikus állapotainak vigasztalan prózájába : „A megyének lapályos vidékein, melyek a Körös és Berettyó folyók szabályozása előtt számtalan állóvizek, mocsarak és posványok medenceivé váltak, a legveszélyesb váltóláz-járványok majd minden évben uralkodtak s habár a váltóláz okozta a legtöbb gyer- mekkorbani halálozást s habár az utóbajok következtében számosán haltak el: a nép annyira megszokta a minden évben mégújuló járványt, miszerint azon kérdésre, hogy mily betegségben szenved? közönségesen azt nyeré az orvos válaszul: beteg nem vagyok, csak a hideg lel.“ Majd a közegészségügyi intézkedések dicséretét zengi, figyelmeztetvén a kormányt is, hogy a közegészségügyi állapotok javításának mily befolyása van az egyetemes jólétre a következő példán: „A posványokat és posványgerjet támasztó folyamok szabályozása óta a váltóláz-járvány ok tökéletesen megszűntek és egyes helységek, mint a sárréti járásnak Komádi és Darvas községei, melyek ezelőtt halászatból és rákászatbói tengődtek, az utóbbi évtizedben mind népességre, mind vagyonosságra nézve gyarapodnak.“ Lássuk ezek után Bihar megyének malariológikus viszonyait, úgy ahogy azokat jelenleg működő orvosai elénk tárják. A belényesi járás hegyes vidéke mocsártalan s állóvizei egyáltalán nincsenek. A hetvenes évek óta a váltóláz csak a 97-iki nagy esőzések után lépett fel majdnem járványszerű jelleggel a belényesi kör körösvölgyi helységeiben, ahol még ma is elég gyakran fordul elő. Láztípus harmadnapos. A béli járásban lejtős, völgyes a talaj, számtalan pataktól átízelve, melyek a járás kelettáji hegyvidékéről a nyugati rónaterületbe sietnek, ahol esőzések alkalmával megáradva tömérdek tócsát és vízálló helyet okoznak. A váltóláz, amely az egész járás területén (a magas
