Hollaender Hugo dr.: A malaria elterjedése Magyarországon (Budapest, 1907)

I. Rész. A malaria topografiája Magyarországon - I. Duna balpartja

I. Duna balpartja.

Területileg magában foglalja Magyarország észak- nyugati hegyes-völgyes felvidékét, amelybe a felső dunamenti kis magyar Alföld, a Kárpátláncolat észak- nyugati részlete, az Alacsony Tátra- és a Cserhát vidéke tartoznak.

Közigazgatásilag 11 vármegyére, névszerinti Árva, Bars, Esztergom, Hont, Liptó, Nógrád, Nyitra, Pozsony, Trencsén, Turóc és Zólyom megyékre oszlik.

Táj- és vízrajzi tekintetben a vidék déli határát képező Duna folyam, a dunamenti ligetek, ahol sás és zsombék bőven található, a kis Dunaág, mely a folyam főágával az egykoron hirhedt Csallóközt fogja közre, a Garam s a garamparti szúnyoglakta árnyas fűzesek, a nyirkos Vág völgye, mely Nyitra és Trencsén megyéket szeli hosszant át, nemkülönben az Ipoly, a Zsitva, a Morva és a Zagyva folyók jönnek tekintetbe. Kisebb mocsarak és állóvizek még a legmagasabban fekvő Árva megye területén is találhatók.

Az egész terület északról délnek a Duna felé lejt s nagyjából ugyanily irányban emelkedik a váltóláz- betegülés is, mely a hót országrész közül ezen a duna- balparti részen a legkisebb. A 11 megye közül kettő (Liptó és Zólyom) teljesen váltólázmentes, 5 vármegye (Árva, Turóc, Trencsén, Hont és Esztergom) területén az átlagos betegülés „igen ritka“, 4 vármegye (Nyitra,