Hollaender Hugo dr.: A malaria elterjedése Magyarországon (Budapest, 1907)

I. Rész. A malaria topografiája Magyarországon - IV. Tisza jobbpartja

Ung vármegye.

219

veserdős, bár patakáradások folytán nedves, de szúnyogmentes vidékén váltólázas betegek csak a Nyírségen járt és onnan hazatérő arató munkásnép között találhatók.

Evvel szemben feltűnően nagy a váltóláz-esetek száma a kaposi járásnak főleg azon községeiben, amelyek e terület nedvességi ártalmainak legjobban ki vannak téve. A csapi közegészségügyi körbe tartozó helységek túlnyomó része a Tisza és Latorca folyók ármedrében fekszik, úgy hogy több községnek, mint p. o. Vaján, Iske, Bés, Pálóc és Viszoka határát ősszel és tavasszal magasabb vízállás mellett rendesen árvíz borítja, az ár lefolyása után pedig számtalan hamar elposványosodó állóvíz - rekedés és zsombékos hely marad vissza, melyek egy-egy száraz nyár folyamán felszáradnak. A pályini, csicseri és nagy kaposi körjegyzőségek területén minden község közelében vannak mocsarak és tóforma állóvizek, a legnagyobbak a Mokcsa falu melletti Palagcsa- mocsár, a szennai Blatta-részlet és az Orto-tava. Mindeme helyeken sűrűbb szórványossággal uralkodik a malaria, melyhez az ottani nép rógidőtől fogva úgy hozzászokott már, hogy bajával az orvost fel sem keresi, hanem a gyógyszertárból maga vásárolja a „kínport“ tudva azt, hogy ettől legtöbbször „elhagyja a hideg“. Csak a ritkán előforduló, súlyos senyves esetek képezik orvosi beavatkozás tárgyát.

A kaposi járásban uralkodó maláriának főtípusát a harmadnapos jellegű váltóláz képezi, amely a járásnak majdnem minden vidékén erősen dominál. Negyednapos hidegleléseseteket ezt a formát majdnem megközelítő számban és egyszersmind elég jelentékeny számú quotidiánákat is csupán Csap vidékén találunk. (Nyári és őszi típus.)

A perecsényi járásban a talaj felszíne túlnyomókig vízáthatlan agyag; kivételt képez az Ung folyó keskeny parti szegélye, mely áradmányos kavicsréteg. Az agyagos föld talajvize a bő légköri csapadék miatt az