Hollaender Hugo dr.: A malaria elterjedése Magyarországon (Budapest, 1907)

Bevezetés

18

mertem vállalkozni. Erre különben kiszabott célunk sem kötelezett. De azért az érdekesebb kuriózumokat felvettem s természetesen mindazt, amit a népvélemény s a népszokások intuitív józansága a kóroktan, védekezés és gyógyítás terén figyelemreméltót és tanulságosat alkotott.

A gyógyításnak és védekezésnek nálunk használatos, tudomány-szentesítette módszereiről az összefoglaló referátum ötödik fejezete számol be. Tulajdonképpen a malaria-körrendelet erre vonatkozó utolsó kérdőpontjának — mely a chinin-készítmények hatásosságáról kér információt -- részben indirekt haszna is van, ameny- nyiben az orvosok által bejelentett betegségek klinikai „malaria“-diagnózisát ex juvantibus megerősíti és így téves kórisméből vagy fogalomzavarból eredő hibaforrásokat bizonyos fokban kizár. A főcél persze az volt, hogy orvosainknak alkalom adassék a malaria elleni gyógyeljárásaiknak és védekezési terveiknek bemutatására, amiből talán valamelyes standard-gyógymód megállapítása válnék lehetővé. E fejezetben az orvosaink által használt terapeutikus eljárások közül az érdekesebbeket és tanulságosabbakat közlöm s kísérletképpen egy azokból összeállított malaria-ellenes gyógyeljárás egységes megállapításának tervezetét mutatom be. Az ilyen egységes kezelési mód haszna kézenfekvő, ha meggondoljuk, hogy a malaria profilaxisa az egyes malaria-esetek gyökeres gyógykezelése útján érhető el legbiztosabban és legegyszerűbben, valaminthogy a trachoma terjedésének meggátlását is egységes terapeutikus irányelvek kiszabása és azoknak ellenőrzés melletti rigorózus alkalmazása teszi lehetővé.

Végezetül hálával és tisztelettel kell megemlékeznem a magas belügyi kormány s elsősorban Gróf Tisza István és Gróf Andrássy Gyula belügyminiszter urak Ó Excellenciáiknak nemes áldozatkészségéről, amellyel e