Hollaender Hugo dr.: A malaria elterjedése Magyarországon (Budapest, 1907)
I. Rész. A malaria topografiája Magyarországon - III. Duna-Tisza köze
154 Duna— Tisza köze. normális időjárású esztendőkben nyárban éri el a tetőpontját, mely fokozatilag a sürű-sporadicitás típusának felel meg * Belterjesség tekintetében az endémia a régi idők vészes géniuszához képest jelentékenyen megszelidültnek mondható, bár előfordulnak még a continua és perniciosa esetei is, úgy hogy alig van idény, amikor 1—2 haláleset tiszta, szövődmény télén malaria folytán be ne következnék. A quotidián típusú lázformák mellett felettébb gyakoriak a neuralgikus alakok, amelyek a legkülönfélébb kórképeket komplikálják; e tüneményt hazánkban úgyszólván mindenütt megtaláljuk ott, ahol a hideglelés régi idők óta, nemzedékeken keresztül senyveszti az emberek szervezetét. (Nyár-őszi típus.) Zombor szab. kir város a zombori járás területének fentebb ismertetett lapályos, malaria-disponált vidékén fekszik. „A város — írja Dr. Popfovits István városi tiszti főorvos úr— mélyen fekszik, talaja nedves és nyirkos fekete föld, melynek belterülete azonban, buzgó munkálkodás következtében kikövezés és feltöltés által kiszáríttatott. Nagyobb mocsarak és állóvizek, amelyekben sás és nád terem, csakis a külterületekben találhatók. A talajviszonyaink kedvező átalakítása következtében a váltóláz is csak szórván}rosan fordul elő, mindennapi típussal. Tömegesen azon években észleltetett, amidőn városunkban a talajvízállás igen magas volt, s a nedvesség a lakóházakba is behatolt.** A váltóláz kór- lefolyása elég kedvező, amennyiben a betegség gyógyulása gyors és sikeres volt, hosszú lefolyású váltóláz, vagy láz után visszamaradt senyv, nagy ritkaságok közé tartozik. 2 Csongrád vármegye hasonlóan a nagy magyar Alföld egész területéhez, hajdan országunk lázjárta vidékei közé tartozott. Egészen a múlt század hetvenes * Az Újvidék városában állomásozó helyőrség váltóláz-morbiditása az 1902. évi katonai statisztika szerint 5-5 °/oo volt. ** A zombori helyőrség állományában az 1902. évi katonai statisztika adata szerint 1000 emberre 18*1 malariás beteg jutott
