Hollaender Hugo dr.: A malaria elterjedése Magyarországon (Budapest, 1907)
I. Rész. A malaria topografiája Magyarországon - III. Duna-Tisza köze
Bács-Bodrog vármegye 151 fel. E betegség, mely mintegy 30 év előtt minden nyáron járványosán lépett fel a városban, ezen idő óta mint járvány teljesen megszűnt és csak ritkán, elszórt esetekben mutatkozik még. E lényeges egészségügyi javulás a tiszai védtöltéseknek köszönhető, ámbár a városnak és környékének teljes talajegészségügyi rendezése még sok kívánni valót hagy hátra, mert talaja nyirkos, felületes talajvízzel bíró; a város kerületének majdnem egynegyed részét mocsár, sás és zsombék veszi körül. Az előforduló esetek zöme a harmadnapos szabványt mutatja; negyednaposak ritkák, mindennapos típus alig fordul elő. (Tavaszi és nyári típus.) Sokkal kedvezőtlenebb malaria-statisztikával bír Baja szabad kir. város. „A váltóláz — jelenti Dr. Bernhard János v. főorvos úr — gyakori betegség s ha tömegesen ritkán is észlelhető, de a nyári hónapokban minden évben elég gyakran fordul elő. A város területének nagyobb része homokos talajjal bír, azonban a felső város külső része alacsony fekvésű, állóvizes mocsarakkal környezve. Ezen mocsarak kiszáradása a város alatt elnyúló Sugonica vízállásának sülyedésével együtt jár s ezen apadás, illetve kiszáradás idején szokott tényleg a legtöbb váltólázas betegedés előfordulni, így volt ez a lefolyt két évben is.“ Észleltetek továbbá, hogy ama városrész lakossága szenved legtöbbet a váltólázas bántalmaktól, amely a vizenyős talajú, alacsony fekvésű és a mocsarak közelében elterülő, szúnyogoktól ellepett vidéken fekszik. A láztípus az esetek túlnyomó számában itt is a harmad- napos ; csak ritkán mindennapos és legritkábban negyednapos. Néha változik a típus a recidivák beálltával. Szabadka szab. kir. városban és külterületén a városi irattárban található adatok szerint az 1880. évig a váltóláz tájkór képében uralkodott. A köznép ezt a betegséget (hidegölés) valami szükséges rossznak tartotta, amelyen — felfogása szerint — majd minden
