Hollaender Hugo dr.: A malaria elterjedése Magyarországon (Budapest, 1907)

I. Rész. A malaria topografiája Magyarországon - III. Duna-Tisza köze

Bács-Bodrog vármegye. 145 vidéken. A folyószabályozás e mezőgazdasági károkat végkép megszüntette és kétségtelenül javította a köz­egészségügyi állapotokat is, ámbár e víztechnikai müvek keresztülvitele alkalmával keletkezett holt Tisza-ágak a nagy arányban megszüntetett régi ártalmak helyébe kisebb új bajokat hoztak. E mellett a tiszai árterek persze ma is megvannak még, ha mindjárt jócskán megkisebbítve is. Ilyen ártereket találunk a zentai járásnak mind a négy tiszamenti községében Martonoson, Ókani- zsán, Adán és Moholon. Valamennyi község hatá­rában, ott tehát, ahol rendesen a legszegényebb nép­osztály lakik és ahol a közegészségügyi viszonyok már ennek folytán is a legkevésbbé kedvezők, minden na­gyobb esőzést követő tiszai áradás után mocsarak kép­ződnek, melyek csakis a forró nyári hónapokban szá­radnak ki. E mocsarak szélei náddal szegélyezvék. Kiszá­radásukkor a rothadó talaj bűzt terjeszt s éppen ezen bűzhödt levegőjű helyeken tanyáz a legtöbb szúnyog. Különös, de tény, hogy dacára a vázolt rossz egész­ségügyi állapotnak, a malaria a zentai járás egész terü­letén sehol endémikus, de még csak sűrűbb sporadikus gyakorisággal sem lép fel. Mondhatni két évtized óta nem fordult elő tömegesebb váltóláz-betegülés e vidé­ken. Aránylag a legtöbb (szórványos) beteget Márto­tt o s községben találjuk, hol a mocsarak és a réti ár­terek kiszáradása idején a betegségi esetek száma észrevehetőleg felszökken, helybeli eloszlását illetőleg pedig az esetek majoritásának eredő helye feltűnő kon­gruenciát mutat a réti és mocsármelléki területekkel. Az alatta fekvő Ókanizsán már csak ritka-szórvá­nyos a malaria-betegülési arány és ugyanilyen a Z e n t a városa alatt, a moholi tiszai öblözet mellett fekvő Ada és M o h o 1 községekben is. Az elmúlt időkhöz képest bekövetkezett nagy javulás okát tehát mégis csak első sorban a réteknek a Tiszaszabályozás által történt kiszá­rításában, a községek kül- és belmocsarainak, neveze­tesen a nagyobb baráknak (aminő az Ada melletti

Next

/
Thumbnails
Contents