Hollaender Hugo dr.: A malaria elterjedése Magyarországon (Budapest, 1907)
I. Rész. A malaria topografiája Magyarországon - III. Duna-Tisza köze
132 Duna — Tisza köze. ványosság külső határáig is emelkedik. A vidéket nagy mennyiségű és feltűnően agresszív természetű szúnyogfajok lepik el. A szántovai kör népe — úgy mondják — határozottsággal kórokozó szerepet tulajdonít a szúnyogoknak, amelyekről azt tartja, hogy csípésükkel rázó hideget oltanak az ember testébe. Az előforduló intermittens esetek eloszlásán helyi jelleg is volt tapasztalható, amennyiben a quotidián és tercián típusú esetek külön-külön és bizonyos mértékben egymástól elszigetelten csoportosulnak az egyes mocsarak környékén. Az ottani orvos tapasztalata szerint az előbbi típus egyes rosszindulatú (romlott, bűzösvizű) mocsarak táján, az utóbbi a jobbindulatú, eléggé tűrhető vízállások környékén otthonos. (N}rári típus.) A járás váltólázas területén fekszik G a r a községe is, melynek főképpen nyugati, mélyebb fekvésű része nedves, iszapos, mocsaras, agyagos, nagy fokban vízmegkötő képességű talaja szerves anyagokkal erősen szennyezett. E helyen a falut 480 holdas tó környékezi; úgy ennek, valamint általában a talaj felszínes rétegeinek időnkinti kiszáradása tavasz végén és nyáron, a községbeli sporadikus malaria terjedésének úgy helyi, mint időbeli dispozíciójával, oki kapcsolatban van. Ugyanilyen állapotokat találunk a csataaljai orvosi kör mindegyik lakott helyén: Csataalján, ahol kiterjedt, kenderáztatónak használt állóvizek, süp- pedékes, nádas kaszálórétek láthaiók, Baracskán, melynek határában a Ferenc-csatornából eredő nádas, sásos partszegélyű kanális vonul el és Gyurity pusztán, ahol a lakóházak nagy, mocsaras környékű állóvízzel telt tómedence szélén állnak. A malaria sajátlagos járványkóroktana szempontjából tanulságos jelenség az, amelyet Dr. Grázl József vaskúti körorvos úrnak hatáskörében az 1900. év folyamán megfigyelni alkalma nyílt. B ács vas kút község és környezete ugyanis, mint általában a bajai járásnak egész dunafelőli része, mocsarakkal bőven meg van áldva. Az itteni vízállások azonban, valószínűleg bő víztartalmuknál fogva a váltóláz terjesztésére alkalmas