Hollaender Hugo dr.: A malaria elterjedése Magyarországon (Budapest, 1907)

I. Rész. A malaria topografiája Magyarországon - III. Duna-Tisza köze

7 'i • ' . ; 1 • i . I 7 iji: S U i l.

III. Duna-Tisza köze.

Tx; . ?, . ,í . •( .■ ’ _• ■ l

Területileg magában foglalja a nagy magyar Alföld homokbuckás sík vidékét, mely északra felnyúlik a Mátra-hegység lábaihoz, dél felé az Aldunáig ér, nyugati határát a Középduna lefutása jelzi, melyet csak Pestmegye északnyugati csücskén lép túl, keleti határát a Tisza folyó iránya azonban csak tökéletlenül jelzi, amennyiben e folyamhatárt a szóbanlévő terület kelet felé több helyen jelentékenyen túlhaladja; így Jász- Nagy-Kún- Szolnok és Csongrád vármegyék területén a Tiszántúlra is jócskán kiterjed.

Közigazgatásilag 5 vármegyére, névszerint Bács- Bodrog, Csongrád, Heves, Jász-Nagy-Kún-Szolnok és Pest-Pilis-Solt-Kis-Kún megyékre oszlik.

Táj- s vízrajzi tekintetben a Közép- és Alduna íólyamágyától elrekesztett számos pangóvizü holt Duna- ág, különösen a fatális szerepű ú. n. soroksári Dunaay, a kanyargós Tisza számos természetes és művi keletkezésű holt medrei, amelyek helyenkint (Bács, Csongrád és Jász megyékben) kiterjedt mocsarakat alkotnak, az egyéb folyóvizek közül a hevesmegyei Bocs és Aranyos nevű folyócskák, a Tárná és a Zagyva, továbbá a Tápió, a jászsági Körös-patak és a Csincsa-ér, a bácskai Kígyós- és Bács-erek, a Mosztongák, Barák valamint a pestmegyei alföldi széksóstavak és! — amit fontosság tekintetében elül kellett volna említeni — a Duna—Tiszát összekötő Ferenc-csatorna és annak mellékágai érdemelnek különös figyelmet. ,i