Hollaender Hugo dr.: A malaria elterjedése Magyarországon (Budapest, 1907)
I. Rész. A malaria topografiája Magyarországon - II. Duna jobbpartja
Zala vármegye. 121 De a malaria még az ilyen helyeken, mint S z i g 1 i g e t, Badacsony, Tördemic, Rendes, Szepezd, Akaii, Balatonfüred s Alsóörs községekben is csak ritkán haladja túl a szórványossággal jelzett sűrűség fokát. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy az utóbbi esztendőkben, dacára annak, hogy a vidék talajviszonyaiban semmi változás nem következett be, az orvosok által megfigyelt esetek száma jelentékeny apadást látszik mutatni, aminek oka részben talán az is lehet, hogy a nép, mely a betegséghez régebbi idők folyamán hozzászokott már, tudva azt, hogy az nagyobb veszedelemmel nem jár, nem is gyógykezelteti magát, másfelől ismerve a chinin biztos hatását, azt orvosi rendelvény nélkül maga szerzi be. Az orvosi feljegyzésekben a malaria-betegek között természetszerűleg leginkább partmenti lakosok, főleg halászok, parti szénakaszálók szerepelnek. A járás második részletén: a sok apróbb-nagyobb folyócskától átszeldelt tapolcai egészségügyi kör lapos területén a malaria-morbiditás mégis észrevehetőig kisebb. Aránylag legtöbb esetet a T a p o 1 c a nagyközség melletti posványos környéken fekvő kisebb falvak lakosságán figyeltek meg. A balatoni és tapolcai vidékek közé beékelődő hegyes tájon, amelyen a köveskállai egészségügyi kerület sok apró községe fekszik, a váltóláz egyáltalában nem szokott előfordulni. A balatonmelléki malaria hol mindennapos, hol harmad- napos formában szokott nyilvánulni. Említik, hogy a Szigliget, Badacsony, K.-Örs és Tördemicen előforduló esetek: mind quotidiánák, míg Rendes községében, valamint Balatonfüred vidékén is főleg terciánák ismeretesek. (Nyári típus.) Nagykanizsa rend. tan. városban a malaria az utóbbi években csak egyes kórházi esetekben képezte orvosi kezelés tárgyát. E város, bár régebbi váltólázas jellegéből szerencséjére sokat veszített, időnkint még a
