Hollaender Hugo dr.: A malaria elterjedése Magyarországon (Budapest, 1907)
I. Rész. A malaria topografiája Magyarországon - II. Duna jobbpartja
Zulu vúpinogyo. 119 szereplő ártalmak befolyása megszűnik* ott a malaria is végkép elenyészik. Ezért már a csak kevéssel feljebb fekvő Szepetneken és a szépét neki orvosi kör összes többi helységében, nemkülönben a g e 1 s e i kör vidékén, mely már a megyének fentebb körvonalozott váltólázmentes belsejébe esik, a malaria néhány év óta egyetlen esetben sem mutatkozik. A muravidéki kicsiny területen fellépő szórványos hideglelés klinikai jellege rendesen harmadnapos, ritkán negyednapos; mindennapos láz hosszabb megfigyelési idő óta nem észlelte tett. Itt is, mint sok más régi váltólázas vidéken, az eseteknek csak igen csekély töredéke jut az orvos tudomására, mert a nép már szegénysége miatt is szívesen elkerüli az orvost s azonfelül baját, mely különben ma már enyhe lefolyású szokott lenni, a gyógyszertárból vásárolt chininnel önmaga is meg tudja gyógyítani. A keszthelyi, letenyei, novai, pacsai* sümegi, zalaegerszegi és zalaszentgróti járások területéről beérkezett orvosi jelentések tanúsága szerint ez a járáskomplexus hazánk lázmentes vidékei közé sorolandó. Ezen az egész nagy térségen, amelyen domb, völgy és rónaság, erdő és berek, tavak és patakok váltakoznak, egy-két, a Balaton mellékén, valamint a nova-járásbeli pákái körben előfordult pár esettől eltekintve, évek óta egyetlen váltólázas megbetegedés sem konstatáltatok. A régebbi idők tekintélyes morbiditásához képest ez a nehány esztendő óta bekövetkezett feltűnő javulás nyilván a gondosan eszközölt s folyton tökéletesbülő vízrendezési munkálatok eredményének köszönhető. A perlaki járás ellenben feltétlenül váltólázas vidéknek tekintendő, melynek minden attribútumával bír. A járásban mindenütt terjedelmes mocsarak, számos kisebb-nagyobb tócsaszerű állóvíz, továbbá a Mura és különösen a Dráva folyók szabálytalan folyása és partrekedései által képződött élő- és holtvizű mellék*A perlaki járást 1. alább.
