Hollaender Hugo dr.: A malaria elterjedése Magyarországon (Budapest, 1907)

I. Rész. A malaria topografiája Magyarországon - II. Duna jobbpartja

Veszprém varmegye.

113

csekély járványdispozícióját a munkálatokkal járó talaj- felforgatás és idegen — nagyobbára olasz — munkások betelepítése által mesterségesen öregbítették.

A devecserijárásnak azon községeiben, amelyek a devecseri és ajkai egészségügyi körök területébe esnek, malariás betegeket csak elvétve, a esöglei orvosi kör 11 községében pedig már régóta egyáltalán nem észleltek.

Az enyingi járás az a része a megyének, amely ceteris paribus váltólázasnak volna minősíthető. A Sió folyó keskeny, bozótos partszegélye hajdanában a váltóláztól megszállott dunántúli területnek kiegészítő része volt. A megyében előforduló kevés számú váltó- láz-esetek zömét még ma is ezen a vidéken találjuk, bár a jelzett területnek stabil morbiditási arányát ezidőszerint megállapítani a Sió medrének még folyamatban levő szabályozási munkálatai miatt nehézségekbe ütközik, köztudomású dolog lévén, hogy az effajta operációk közvetlenül rendszerint a betegülési arány- szám emelkedését eredményezik, míg az asszanáló hatás csak később, a munkálatok által okozott talaj- és vízrendetlenségek elsimulása után szokott bekövetkezni. A hosszú idő óta folyó Sió-szabályozás ideje alatt mindenesetre érdekes tapasztalatok tétettek abban az irányban, hogy a környék maláriájának kül- és belterjessége mily módon változott a Sió medrének hol elzárása, hol ismét megnyitása által többszörösen kiszáradt, illetve újból megtelődött folyómedri és parti mocsárképződményekkel kapcsolatosan.

így az enyingi egészségügyi körnek két siómenti helységében, Kiskustyán pusztán és Si óma- ros községben, a mocsarak állandóságával kimutatha- tólag szaporodik a hideglelős betegek száma és a baj is állandóvá válik, mindazonáltal minden kiszárítást követő láz-szünet után a Sió-mocsarak visszaállítása által okozott betegségnek újabb fellépése egyre enyhébb alakban és kiterjedésben következik be. 1899 óta ily-