Hollaender Hugo dr.: A malaria elterjedése Magyarországon (Budapest, 1907)

I. Rész. A malaria topografiája Magyarországon - II. Duna jobbpartja

90

Duna jobbpartja.

6. Somogy vármegye váltólázas viszonyait igen tanulságosan ismerteti Dr. Szaplonczai Manó megyei tiszti főorvos úr 1903-ban kelt jelentésében következőképpen: „Vármegyénkben a malaria a legerősebben és úgyszólván szünet nélkül uralkodik a vármegye déli részén, a csurgói, barcsi és szigetvári járásoknak a Dráva mentén, annak árterében, vagy azok közelében fekvő községekben. Azután a vármegye északi részén is: a lengyeltóti és marcali járásoknak a nagy és kis Balaton mellett elterülő bozótok partján, vagy azok közelében fekvő községekben; végül a tabi járásnak siómenti községeiben. A vármegye belsejében még a Kapos- csatorna, illetve berekmenti községekben fordult elő nagyobb számmal a 70-es és 80-as években; a többi részén a vármegyének igen sporadikusan látnak maláriát.

„A Dráva mentén óriási kiterjedésű területeket foglalnak el az úgynevezett holt Dráva-medrek és azok mocsaras kiömlései. Mocsarasak, posványosak és zsom- békosak be messze a vármegye belseje felé a Drávába befutó patakok és árkok medrei és kiöntései is, minthogy nincs esésük, nincs szabad lefolyásuk a Drávába. A Drávának ezen ártereiben rengeteg sásos és nádas képződések vannak, az iszapos részeken pedig roppant füzes erdők terülnek el. Ez a vidék soha ki nem szárad, a legnagyobb szárazság idején is a viz ha el is tűnik, a talaj mindig nedves, süppedékes és annál bujább a zsombék-, nád- és sásképződés. A felső talajréteg agyag, alatta 15—20 ctméter mélyen egy méter vastag kavicsréteg fekszik (a csurgói és barcsi járás egy részében), majd csak tiszta agyag az, melyben homok- és iszaprétegek váltakoznak (barcsi járás alsó része és szigetvári járás).

„A nagy és kis Balaton melletti bozótok talaja agyag, homok és tőzegkeverék, amelyben rengeteg csigahéj van beágyazva. A nád-, sás- és zsombékkép-