Hollaender Hugo dr.: A malaria elterjedése Magyarországon (Budapest, 1907)
I. Rész. A malaria topografiája Magyarországon - II. Duna jobbpartja
86 Duna jobbpartja. sem a város-közeli környékben nincsen mocsár. A Duna és a Vág, melyek közt a város fekszik, friss, élő folyóvizek. A város és egész vidéke e folyók áradásai ellen magas védőtöltéssel van körülvéve, a belvizeket pedig szivattyútelepekkel távolítják el, úgyannyira, hogy ahol azelőtt állóvizek voltak, jelenleg házcsoportok, illetve a legjobb termőrétek vannak. Ilyen körülmények^ között a malaria már több évtized óta Komárom városának is épp oly ritka betegsége, mint hazánk többi nagyobb városának; az egykori malariás világból a városnak csak malariás renomméeje maradt fönn. Egyes elszórt intermittens esetek persze ma is észlelhetők még a városban, úgy mint környékén, anélkül azonban, hogy bárhol is, példának okáért a szúnyogok által tömegesen ellepett szigeteken, jelentékenyebb morbiditásról lehetne szó. Épp oly alaptalan az az elterjedt vélemény is, hogy az idegen vidékről e helyre költözött egyének, főképpen katonák, sűrűbben betegednek meg váltólázban.* Húsz-húszonöt évvel ezelőtt azonban a városnak távolabbi környékén még tényleg gyakori volt a váltóláz, így különösen a szomszédos ó s z ő n y községben, ámde az 1884-iki év óta, amikor a budapest- brucki vonal építésénél a Duna és a nevezett község közt épült vasúti töltés által a községet környező mocsarak kiszáradtak, a hajdani táj kór eme végső maradványa is megszűnt. Komárom városában — tiszti orvosainak jelentése szerint — túlnyomólag quotidiána-láz^észlelhető. A terciánák ritkábbak. Más alak csak kivételesen fordul elő. 5. Moson megyének folyó- és állóvizekben ugyancsak bővelkedő területén ma jóformán ritkaságszámba megy a malaria-betegség. A megye délnyugati határába * A Komáromban állomásozó helyőrség váltóláz-betegülése az 1902. évi katonai statisztika szerint 3*3°/00 volt.
