Hollaender Hugo dr.: A malaria elterjedése Magyarországon (Budapest, 1907)

I. Rész. A malaria topografiája Magyarországon - II. Duna jobbpartja

84

Duna jobbpartja.

ma is még roppantál el vannak terjedve az egész vidéken; a nép ellenük úgy védekezik, hogy ablakait tüllel zárja el előlük, melyet a falra szegez s ajtaja elé lepedőt akaszt.

Mint typus dominans a harmadnapos láz szerepel. (Tavaszi és nyári járvány-jelleg.)

A gesztesi járás, bár talaj-és nedvességi viszonyok tekintetében kedvezőbb állapotnak örvend, mint a Csallóköz, mocsaras és állóvizes helyekben nem szűkölködik: alig van község, melyben több, kisebb-nagyobb mocsár ne volna, de nagyobb állóvizek csak Két hely, Szend, Nagyigmánd, Mocsa és Tárkány községekben találhatók. A talaj nagyrészt homokos, itt-ott agyagos, délebbre menve dombos. A váltóláznak eme területen sincsenek főbb gócpontjai: ritka-szórványos esetei azonban a járásnak majdnem valamennyi helyén mutatkoznak. A nép még az elmúlt időkből jól ismeri a hideglelést és ha a bajt megkapja, orvosszeréért maga fordul a patikába.

A lázak típusa e vidéken vegyes: hol mindennapos, hol inkább harmadnapos.

A tatai járásnak túlnyomó részben fekete vagy kvar- cos-homokos, mocsártalan talaja van, csupán a Vértes hegységben levő községek határában bukkanunk kötött, agyagos talajra. Az immúnis hegyvidék lábánál itt-ott nedvesebb rétek terülnek el, anélkül azonban, hogy az ily helyeken tartózkodó népnek a malaria által való nagyobb fokú veszélyeztetése volna tapasztalható. A betegség elterjedésére és gyakoriságára vonatkozólag ugyanaz áll, amit a szomszédos gesztesi járásnál említettünk, megjegyezvén, hogy a Vértes helységeiben a malaria nem fordul elő.

A tatai járás vidékén is egyenlő számban találunk harmadnapos és mindennapos váltóLiz-eseteket, utóbbiak néha a quotidiana duplicata változatát mutatják. Negyednapos alakok nem ismeretesek. (Nyári típus.)