Hollaender Hugo dr.: A malaria elterjedése Magyarországon (Budapest, 1907)
I. Rész. A malaria topografiája Magyarországon - II. Duna jobbpartja
80 Duna jobbpartja. Kis- és Nagymórichida, Rábaszentmiklós, Kisbabot, Rábaszentmihály, Csécsény, Mérges, Koroncó és Gyirmót voltak a váltóláz fészkei : ezen községek határaiban terültek el a nagy mocsarak, nádasok, zsombékok s ezeket nyaranta a szúnyogok óriási rajai lepték el. Hasonló arányban a kisebb területű mocsarak mellett is tanyáztak a szúnyogok milliói. A mocsarak elosztása s az azokat ellepő szúnyograjok nagysága szerint viselkedett a váltóláz is : a folyók mentén endémikusan sorakodott s árvizes esztendőkben tömegesen fordult elő, a Bakony erek által átszelt vidéken csak szórványosan szokott előfordulni s csak bő csapadékos esztendőkben jelentékenyebb számban.“ Ami kevés váltóláz ma még e járásban előfordul, az kivétel nélkül a rábamenti helyekről, nevezetesen Mérges, Csécsény, Rábaszentmihály és Kisbabot községek lakosságából kerül ki, mely községek közelében a Rába-folyó holt ágaiban posványos állóvizek találhatók. Ezen állóvizek környéke fűzfa-ligetekkel lévén beültetve, kétségtelen, hogy itt a szúnyogok is nagyobb tömegekben tanyáznak. Az e helyeken kívül elvétve másutt is (a tétszentkuti, szemerei és gyömörői egészségügyi körök területén itt-ott) tapasztalt malaria-esetek mind a Rába-mellékről származtak oda. E vidék malarias lázbetegségeinek főtípusát a leggyakrabban előforduló febris intermittens tertiana képezi. Második helyen következnek a mindennapos lázformák, míg a negyednapos esetek csak ritkán (és inkább nyár vége felé) jelennek meg. Atipikus formák csak kivételesen észlelteitek. A tósziget-csilizközi járás Győr megyének leg- nedvdúsabb északi területét foglalja magában. Ez az egész vidék hajdanában az északdunai hírhedt malariás- vidéknek kiegészítő részét képezte. E területnek az a jelentékeny része, amely a Nagy-Duna és a Rába-folyók által határoltatik és amelyet a kanyargós Kis-Duna és Rábca-folyók szelnek keresztül, ezt a váltólázas jellegét
