Hoitsy Pál: A nagy természet s a kicsiny ember (Budapest, 1883)

Meteorológia, mint időjóslás

89

ezekben olvashatja őket a fővárosi közönség leg- fölebb reggel 8 óra felé, a mikor már a saját szemeivel győződhetik meg az idő milyenségéről, a nélkül, hogy szüksége lenne a jóslatokra. A távolabb eső vidékiek pedig rendesen csak akkor értesülnek a jóslatról, midőn maga az idő le is zajlott.

De ennél is sokkal nagyobb baj az, hogy a jóslatok nem megbizhatók, s hogy a nemtudást pythiai kétértelműség homályával igyekeznek elrejteni. Mit jelentsen p. o. az ilyenféle jóslat, melyet a központi intézet 1881 szeptember 17-én adott ki: «Hazánkban az északnyugati kisebb félben gyérebb esők mellett ború, derűvel váltakozó, a délkeleti nagyobb félben többnyire derengő, napos, felhőssel váltakozó idő várható ; csekély eső is lehet?» Az ily jóslatot nem használhatja senki. Egy pillantás a fentebb közlött angol vagy amerikai jóslatra megmutatja nekünk mikép kell azt szerkeszteni, hogy használható legyen. Hibás vagy homályos jóslat sokkal rosz- szabb a semminél, mert megingatja a jövőre nézve is a jóslatokba vetett hitet.

Itt volna az ideje, hogy e tekintetben is megtegyük a magunkét.