Hoitsy Pál: A nagy természet s a kicsiny ember (Budapest, 1883)

Meteorológia, mint időjóslás

feladata épen az idő jelzésében áll. Csakhogy az egész berendezésről nem lehet elmondani, hogy tökéletes. Mert egyrészt nagyon csekély a helyek száma, — tisztán fukarságból, — melyek az intézettel közvetlen összeköttetésben állanak, másrészt pedig a kártyák, melyeket az intézet a Párisból jövő értesítések alapján naponként ösz- szeállít, nincsenek annyira nyilvánosakká téve, mint az kívánatos lenne. De a mi maguknak a kártyáknak a jóságát illeti, az nem esik kifogás alá. Naponként két ilyen kártyát állítanak össze; egyik a barométer állására, a szélre és a felhőzetre vonatkozik, a másik pedig a hőmérő állását és változásait foglalja magában.

A mi Ausztriát illeti, itt a telegraphikus értesítések az előző években is megvoltak ugyan, de sokkal kisebb számban, sem mint az a meteorológia érdekében kívánatos lett volna. Arról meg épen nem lehetett szó, hogy belőlük meg lehetett volna állapítani a bekövetkezendő idő valószínűségét. Azért noha a bécsi meteorológiai intézet megkezdette volt az időjárási táblák készítését, azokat mint hasznavehetetleneket 187G-ban be kellett szüntetni, egy jobb korig, mikor az értesítő állomások száma meg fog szaporíttatni. Ez meg is történt alig egy év alatt, úgy hogy 1877-ben már a «Hohewarte» föl lett állítva Bécs mellett, mely naponként valami 60 állomásról kap tudósításo