Hoitsy Pál: A nagy természet s a kicsiny ember (Budapest, 1883)
Meteorológia, mint időjóslás
06 mása egymással áll, azután a többi viszonyok, a terület földrajzi fekvése, a szomszédos területek légköri állapota, mind oly hosszú lánczolatot képeznek, melynek egyes szemei összefüggenek, de a melyen még végig tekinteni is bajos. Egy-egy lánczszemről csak a legközelebbire vonhatunk következtetést, a nélkül, hogy ennek összefüggését az egészszel kimutathatnók, a nélkül, hogy az egész felett magunknak áttekintést szerezhetnénk, szóval: mi még a meteorológia vadonjában bolyongunk; látjuk az egyes fákat; tudjuk, hogy ezek képezik az erdőt; de magának az erdőnek fekvését, kiterjedését és egyéb viszonyait nem ismerjük. Pedig a meteorológia ideális czélja nem lehet más, mint mindazon mozzanatoknak ismerete, még pedig összefüggő ismerete, melyek az időjárást meghatározzák. Csak ha odáig jutottunk egyszer, hogy határozott mennyiségekben fejezhetjük ki a hőt, melyet a föld egyes részei naponként kapnak, a levegőnek változásait, melyet ez a hő okoz, a légmozgást, mely ennek következtében előáll, valamint a Napnak pályájában való mozgása által okozott lassúbb, de általánosabb áramlásokat, s csak ha ezeknek s száz más ilyeneknek egymásra való hatását minden kétséget kizáró törvényekbe foglalhatjuk, csak akkor közelíthetjük meg a meteorológiának ezt az ideális czélját,
