Hoitsy Pál: A nagy természet s a kicsiny ember (Budapest, 1883)

Időjóslás mint babona

esos (Schneidernek hívták a boldogtalant), ki 25 évet fecsérelt el azzal, hogy folytonos észleletek által kimutassa az időjárás meg a csillagok közötti összefüggést. S midőn a tudományos világ csak is szánalmas mosolylyal fogadta — ér- demök szerint — törekvéseit, a maga költségére egy «astro-meteorologiai» intézetet alapított Berlinben. Majdnem egyidejűleg ezzel Olaszországban is megindították a «Diario astrometeorolo- gico»-t, azoknak nem kicsiny lelki örömére, kik már is féltek, hogy a felvilágosodás kelleténél tovább haladt.

Itt benne vagyunk a legvastagabb babonában s valóban elgondolni is nehéz, hogyan juthatott idáig az elmúlt idő. Mert hogy a keresztény szenteknek, egy Józsefnek vagy Máriának hatalmat tulajdonítottak az időjárásra is befolyhatni, az az akkori idők felfogásából igen könnyen kimagyarázható, sőt magától következik. De hát mi köze itt egy Jupiternek vagy Saturnusnak ? Mert látni való, hogy a csillag itt a pogány istenséget re- praesentálja. A dolog alkalmasint úgy lesz, hogy a keresztény korszak az astronomiával együtt ezeket a balhiedelmeket is az előző időből vette át. Hiszen tudvalevő, hogy a knidosi Eudoxus már a mi időszámításunk előtt 4 századdal írt egy munkát a csillagok saját mozgásáról és a befolyásról, melyet a növényzetre gyakorolnak.