Hoitsy Pál: A nagy természet s a kicsiny ember (Budapest, 1883)

Időjóslás mint babona

a páratelt és alacsonyabb nyomással biró légkör mellett nagy kilátás van az esőre, csak annyiban lehet a test időjós, az emberi és állati test egyaránt.

Ily tüneményt az állatvilágban többet tapasztalhatunk, melyek nem állanak mindenkor fájdalmas érzéssel összekötve. így p. o. azt tartja a nép, hogy a fecskék esőt előzőleg szokatlan alacsonyan repkednek. Váljon puszta babonánál ez a hit nem lenne egyéb? Váljon ez is olyan balhiedelem-e, mely nemzedékről nemzedékre száll; egyes kedvező esetek nagyobb fenyre emelik, be nem ütő esetek hosszas száma pedig el nem homályosíthatja ? Azt hiszszük nem, mert a fecskék alacsonyabb vagy magasabb repülésének meg van a maga természetes oka, mely az időjárással összefügg. A fecskék a levegőben keresik élelmöket, a fel és alá röpkedő rovarokat. Ezek a rovarok pedig csak bizonyos határozott sűrűségű levegőben röpkedhetnek, s találhatnak exis- tentiát. Mihelyt a levegő megritkúl, — tehát a légnyomás kisebb lesz — kénytelenek a legsűrűbb réteget keresni fel, a talaj közvetlen közelében. Közvetlenül a talaj felett röpködnek tehát s ide követik őket maguk a fecskék is, melyek belőlök élnek. A fecskék alacsony repülése elárul tehát igenis annyit, a mennyit a barométer, hogy a levegő nyomása csekély, de nem többet. A meny-