Hoitsy Pál: A nagy természet s a kicsiny ember (Budapest, 1883)

Örök mozgás

17

háborítja soha semmi. A hegyek belsejét kivágja ugyan olykor az emberi kapzsiság, de addig ille- tetlenül állottak ottan, nem is évezredek, hanem évmilliók óta, és a más rész ezután is ott fog állani mind a világnak végezetéig.

Azonban a kutató szellemnek rá kell jönnie, hogy ez a nyugalom is csak látszólagos, s hogy itt is az örök mozgás uralkodik. A hegységek egész fölülete folyton kopik. Apró likacsaiba behatol a levegő és az esővíz, szétmorzsolja őket lassan ízről-ízre, a kicsi részeket mint homokszemeket viszi el olykor a szél terméketlen pusztaságok fövenye közé, máskor a hegyoldalon alárohanó esővíz le a lapályok mívelt földjeire. És magokat a lapályokat is lemossa az eső. Elvisz belőlük minden alkalommal egy kicsiny réteget, mely nem észrevehető, de ezredek alatt sokra mehet. A Missisippi folyó Észak-Amerikában egy évezred alatt több lábnyira lemossa az egész fölületet, melynek vizét magával viszi, s a Nilus szigeteket alkot a fövenyből, melyet magával a a tengerbe hoz. Millió évek munkája mellett a tengerfenéknek he kell töltetnie, és a hegyek egyenlőkké lesznek a tengerszínnel. Azaz csak lennének, ha nem léteznék ismét egy másnemű mozgás is, mely helylyel-közzel fölemeli a föld kérgét, mint a hogy p. o. a svéd tengerpartokon teszi, s halmokat és magaslatokat alti oitsy : A nagy természet stb. -