Hoitsy Pál: A nagy természet s a kicsiny ember (Budapest, 1883)

Helyünk a mindenségben

(i

mint akár a föld. Lehet, hogy a viszonyokhoz oly könnyen alkalmazkodó földi ember — kivált az európai és chinai faj — valami véletlen által oda plántálva, jelen alakjában is folytathatná ott az existencziát. Lehet, hogy a mieinktől elütő viszonyok mellett némileg más alakra van szükség, hogy az életet folytatni lehessen, de nem lehet, hogy az élet possibilitását kétségbe vegyük. A természet mindenütt életet áraszt ott, a hol az életnek föltételei nem hiányzanak, nem szabad azt föltételeznünk, hogy máskép jár el azokon a távol helyeken, a hová tapasztalásunk s közvetlen észreve vésünk el nem ér.

Magán a Jupiteren s a kíviilötte levő három ismert bolygón is lehet, sőt föl kell tételeznünk, hogy van élet. Az élet föltételei megvannak ott is. Van meleg, ha nincs is oly nagymértékben mint minálunk, van víz; s az anyag, melyből ez égitest alkotva van, nem különbözik a föld anyagától. S ha nem megyünk is annyira, mint némelyek, kik a Marson végbemenő változásokból úgy ítélnek, hogy az ottani lakók jelenleg egy nagy csatorna ásásával vannak elfoglalva, el kell ismernünk, hogy ott is létezik minden bizonynyal élet, hogy ott is fejlődésen ment az keresztül s tökéletesbítette a maga lényeit. A külső bolygókon — a melyek távolabb esnek a Naptól mint mi, s ilyen a Merkúrt és Yenust kivéve vala-