Hirschler Ágoston dr.: A gyomor szervi betgségei (Budapest, 1896)
Pepticus gyomorfekély
68 Dr. Hirschler Ágoston Míg néniéi}* esetben a vérhányás egy rohammal bevégződik, nemritkán rövidebb-hosszabb szüneteket tartva, egy vagy többször ismétlődik. A vérzés ismétlődését étrendi hibákon, a vérző edényt eltömeszelő rögnek a gyomornedv általi oldásán vagy a gyomornak mozgásain kivül friss edényfelmaródások is idézhetik elő. A gyomorba ürült vérnek egy része rendesen a bélbe jut, s a vérzést követő napokon, ha a vérzés tömeges volt, a székletét fekete, kátrányszerű szokott lenni. E körülménynek figyelembe vétele fontos gyakorlati jelentőséggel bír, a mennyiben egyes esetekben elég jelentéken}* mennyiségben történt gyomorvérzésnél vérhányás be sem következik és a székletét jelzett minősége képezi az előrement gyomorvérzésnek egyedüli jelét. Gyakran ismétlődő nagyobb fokú vérzések általános vér- szegénység tüneményeihez vezetnek; a köztakaró és látható nyálkahártyák feltűnően halaványak, a szívműködés felmagasztalt, a szív felett anaemiás zörejek hallhatók, a betegek fejfájásról, szédülésről, fülzúgásról és szemkáprázásról panaszkodnak, az alsó végtagokon vizenyő léphet fel, időnkint láz áll be. A gyomorvérzések megszűntével a betegek kellő magatartás mellett g} orsan helyre- állanak s nemritkán a vérzés megszűntével a gyomrot illető panaszaik teljesen megszűnnek. A fentebbiekben elősorolt tüneményeken kivül a gyomorfekély kórképében szerfelett változatos jellegűek az emésztés körében mutatkozó zavarok. A fekély lényegét képező helybeli necroticus folyamat, ha a fekély friss, a gyomor nyálkahártyájának egyéb területeit épségükben nem befolyásolván, a gyomor működéseinek zavaraira alig vezet, ellenben idült lefolyású feké- lyesedési folyamatokhoz rendesen a gyomor nyálkahártyájának külömböző kiterjedésű és fokú hurutja szokott társulni következményeivel együtt. A betegeknek túlnyomókig rendes, sőt néha fokozott étváqya kisebb-nagyobb fokú étvágytalansággal váltakoz- hatik s rendesen nem annyira az étvágy hiányának, mint inkább az étkezéssel járó fájdalomtól való félelemnek tulajdonítandó a csökkent tápfelvétel; a nyelv rendesen feltűnően tiszta, nedves és piros, a szájíz ritkán pépes, a szomj néha fokozott; a betegek savanyú fel böfögés ról, puffadtságról, gyomorégésről panaszkodnak, különösen oly esetekben, melyekben a gyomorfekélyhez később gyomortágulat társul; rendesen székrekedés, ritkábban ezzel váltakozó hasmenés észlelhető.
