Hirschler Ágoston dr.: A gyomor szervi betgségei (Budapest, 1896)
Pepticus gyomorfekély
Dr. Hiríchler Ágoston ritkán huzamosabb ideig fennálló emésztési zavarok legtávolabbról sem keltvén gyomorfekély gyanúját, a hirtelen beálló gyomorvérzés vagy átfúródás teszi nyilvánossá a — hosszasabb észlelés daezára — nem nagy jelentőségűnek véleményezett gyomorbetegségnek komoly jellegét. Az esetek elég nagy számában azonban a gyomorfekély képződése több oly tüneménynyel jár, melyek, ha egyenkint nem is mondhatók mindenkor jellegzeteseknek, összeségükben, a kóroki mozzanatoknak és a kórlefolyásnak számbavételével, a kórismének megbizható támpontjait képezik. E tünemények sorában kiváló helyet foglal el a gyomor- táji fájdalom, mely változatos megjelenésében a gyomorfekélynek legállandóbb tünetét szokta képezni. Majd kiterjedt s az egész gyomortájra terjedő tompa fájdalom érzésében nyilvánul, mely vagy folytonos jellegű, vagy fájdalommentes időközökkel váltakozva. ktilönöcen étkezés után jelentkezik; majd zsábaszerü rohamokban jelentkező fájdalmak (cardialgia) lépnek fel. melyek szak- gató, metsző, égető érzést keltve, vagy csak a gyomorgödörre szorítkoznak, vagy gyakran a hátba, az utolsó mellcsigolyák vagy első ágyékcsigolya magassága táján a lapocz közötti tájra, az ágyéktájra kisugárzanak, különösen a gyomor hátsó falán székelő fekélyeknél. A fájdalmakkal egyidejűleg mellszorongás is léphet fel, melyet Traube46 felfogása szerint a gyomoridegekről a tüdő vagusrostjaira történő kisugárzási tüneménynek kell tekintenünk; hasonló kisugárzásokat észlelt Traube bordaközötti zsába és baloldali karidegfonat-zsába alakjában, míg Brinton a jobb vállba történő kisugárzást észlelt, melynek boncztani alapját a gyomornak a máj felületével való összenövése nyújtotta. Eisealohr47 eg}^ esetében a mellső gyomorfalon székelő fekély a bordaközötti idegeket közvetlenül izgatta; az illető idegek velőállománya nagyfokú degeneratio jeleit mutatta. A zsábaszerű fájdalmak, melyek valószinüleg a fekély alapján szabadon fekvő idegek izgatása által jönnek létre, hevességükben és tartamukban külömbözők lehetnek; majd csak néhány perczig, majd órákig tartanak, majd az étkezés után rövidebb-hosszabb idő múlva lépnek fel. majd az étkezéstől teljesen függetlenül, napjában többször is ismétlődhetnek, mire a fájdalomroham gyakran hetekig sőt hónapokig szünetelhet. A gyomortáji fájdalom a fentebbieken kívül körülirt helyekre szorítkozó — a gyomorfekélyre nézve a legjellegzőbb — fájdalom 64
