Hirschler Ágoston dr.: A gyomor szervi betgségei (Budapest, 1896)
Pepticus gyomorfekély
58 Dr. Hirsehler Ágoston jövetelében az agyizgalom által fokozott savanyúságot mutató gyomornedv befolyásának kétségtelenül szerepe volt. Koch és Ewald 20 kutyáknak gerinczvelőjét átmetszve, a gyomor nyálkahártyáján vérzéseket idéztek elő. metyek. ha az állatok a műtétet 36 óránál hosszabb ideig túlélték, gyomorfekélyekre vezettek, ha a kísérletezők az állatok gyomrába a gyomornedv rendes sósav- tartalmánál töményebb — 5 pro miile — sósavat öntöttek. Talma 21 gyomorfekélyeket kisérletileg úgy idézett elő, hogy a gyomrot felül és alul lekötötte, mi által a gyomortartalomnak erjedési folyamatokkal együtt járó pangásához a gyomor falazatának erős feszülése is járult, mely utóbbi véleménye szerint a vérnek rendes keringését, illetve a gyomor falazatának rendes táplálkozását megnehezítvén, a fekélyképződésnek lehetőségét nyújtja. E kísérletek eredményei kétségtelenül oda engednek következtetni, hogy a helybeli vérkeringési zavarokon kívül a gyomor - nedvnek viselkedése, nemkülömben a vér alkata a gyomorfekély előidézésében lényeges szerepet jalszik oly értelemben, hogy a vérkeringési zavar altul feltételezett helybeli sérüléssel egyidejűleg, vagy azt megelőzőleg, egy további mozzaivatnak: a gyomormirigyek váladékának és a tápláló vérnek — illetve az általa feltételezett szöveti táplálkozásnak — minősége között fennálló kóros viszonynak hozzájárulása szükséges, mely vagy a gyomornedv folcozott sósavtartalmában (hyperchlorhydria) vagy rendes savtartalom mellett a szövetek rendes ellenálló képességének tetemes csökkenésében nyilvánul (Ewald). E kísérleti eredményekkel összhangzásban állanak klinikai tapasztalataink, melyek szerint mindazon kóros tényezők, melyek a gyomor nyálkahártyáját érő vérkeringési zavarokban, erőművi. vegyi, hőingerek alakjában nyilvánulnak, fekélyképződésre csak azon esetben vezetnek, ha a gyomornedv savtartalma és a vérnek alkata között fennálló kóros viszony annak fejlődésére az alapot. Ewald kifejezése szerint a «dispositiot» megteremti. Pavy22 azon véleménye, mely szerint a vérnek lúgos kémhatása óvná meg a gyomor falát az önemésztéstől és a pepticus fekély tovaterjedésétől. eltekintve attól, hogy nem magyarázza meg azt. miért nem emésztetnek meg a gyomor nyálkahártyájának savanyú kémhatású felső rétegei. Samelsox 23 kísérletei által meg lett ingatva, aki a vért sav hozzáadásával közömbös kémhatásúvá tette, a nélkül, hog}' gyomorfekélyek jöttek volna létre.
