Hirschler Ágoston dr.: A gyomor szervi betgségei (Budapest, 1896)
Idült gyomorhurut
Idült gyomorhurut •és nedvelválasztási zavarok kétségtelenül javalttá teszik, habár használatának a gyomor ideges megbetegedései által feltételezett működési zavarok gyógykezelésében még aránytalanul tágabb tér nyilik. Ugyanezt mondhatjuk a vizgyógymód használatáról is, mely kiválóan a gyomor ideges bántalmainál javait, mindazonáltal az anyagcserére, az általános táplálatra gyakorolt kedvező betolyásánál fogva czélszerii alkalmazást nyer az idült gyomorhurutnak számos esetében. Mint további természettani gyógymód a massage érdemel emlitést, mely különösen az idült gyomorhurutnak izomatoniával és renyhe bélműködéssel járó alakjainál használható sikerrel. Ezek után áttérve az idült gyomorhurutnál alkalmazásba vett gyógyszerek felsorolására, első sorban is a sósavról kell szólnunk. Mindazon zavarok, metyek az idült gyomorhurutnak változatos képében a sósavnak csökkent elválasztásából vagy teljes hiányából származnak, a sósav alkalmazásának természetszerű javalatát involválják, a mennyiben a gyomornedv pepticus hatásának előmoz- ditásán kivül, a sósav kellő mennyiségének hiányából származó erjedési folyamatokat meggátolni, esetleg csökkenteni képes. A gyomornedvnek az emésztés magaslatán rendes viszonyok között észlelhető sósavtartalma 15—25 pro mille-t tevén ki (Ewald), a sósav adagolásánál feladatunk volna ez értéket lehetőleg elérni; e töménység elérésére szükséges mennyiségben azonban túlságos savanyúsága miatt a sósav a száj nyálkahártyájára gyakorolt maró hatásánál fogva nem rendelhető. Ez értékeket csak megközelíteni törekedvén, legczélszerübben akkép járunk el, ha a hígított sósavból (acidum muriaticum dilutum) minden étkezés után 1/i—1/2 órai időközökben ismételten 10—15 cseppet adunk kevés vízben oldva, a fogak kímélése végett ajánlatos az oldatot üvegcsővel felszívatni. Ewald34, aki a sósav nagyobb (90—-100 cseppre terjedő) mennyiségben való adagolásának hive, hatásosabbnak tartja a sósavnak gyomorcsövön át való beöntését, és e czélból 4—5 pro mille töménységű oldatból 200—300 köb- centimétert önt be minden nagyobb étkezés után. A szerzők túlnyomó része, mint Cahn,35 Leube,36 Riegel,37 Boas,38 a sósav kisebb adagait ajánlják. Helyesen jegyzi meg Boas, hogy ha a sósavelválasztás teljesen hiányzik, még a fenti nagy adagokkal sem érhetjük el azt, bog}’ a sósav az emésztés idejében mint szabad sav legj’en jelen, amennyiben a tápanyagokban foglalt 48
