Hirschler Ágoston dr.: A gyomor szervi betgségei (Budapest, 1896)
Idült gyomorhurut
28 Dr. Hirsehler Ágoston désben elpusztulván, tetemesen megvékonyodik, szürkés-fehér vagy palaszürke szinii, felhámsejtjeinek sorvadása folytán feltűnően sima felületű. Ezen sorvadási folyamat az esetek legnagyobb részében a gyomor pyloricus részén veszi kezdetét s ott szokta a legnagyobb fokot elérni. Kórboncztani lényegére nézve Ewald7 és G. Meyer8 beható vizsgálatai kimutatták, hogy az két alakban jelent- kezhetik. A parenchymás alaknál a felületről a mélyebb rétegek felé haladó tömeges sejtes beszürődés és a mirigysejtek elfajulása a mirigyparenchymának fokozatos szétesésére vezet; a gyomor legtöbbször kitágult, falazata foltszerűen vagy egész kiterjedésében olyannyira megvékonyodott, hogy teljesen áttünővé válik. A sorvadásnak másik alakja a submucosából indulván ki, az interstitialis kötőszövetnek szaporodásában nyilvánul, mely faszerben elágazódó rostos kötőszöveti kötegek alakjában a mirigy cső vek között a nyálkahártya irányában haladva felfelé, a mirigyeket lefűzi. A gyomor ürtere alig megnagyobbodott, egyes esetekben a szövetek zsugorodása folytán tetemesen kisebbedéit. E két alak között az esetek nagy számában szoros határt vonni nem lehet, legtöbbször együttesen fordulnak elő a nélkül, hogy el volna dönthető, hogy az elsődleges megbetegedés a mirigysejtekből vág}’ az interstitialis kötőszövetből indult-e ki. Meyer a folyamatot phthisis ventriculi névvel jelöli, mig Ewald, tekintettel a mirigyparenchymának tökéletes elpusztulására, a folyamatot anadenia ventriculi névvel nevezi. Kórtünetek. Az idült gyomorhurut tüneményei vagy a heveny vagy a félheveny gyomorhurut tüneményeiből fejlődnek ki, vagy elejétől fogva idült lefolyással, lappangva jelentkeznek. Az ulctnyi tünetek sorában legkorábban nyilvánulnak a gyomor sajátlagos érzékenységének zavarai. A betegek étvágya tetemesen csökkent vagy teljesen hiányzik; egyes esetekben étvágy érzése jelentkezik ugyan, de már néhány falat lenyelése után a betegek jóllakottaknak érzik magukat; nemritkán a megszokott ételektől undorodva, erősen fűszerezett, pikáns ételek után vágyódnak, más esetekben az étvágytalanságot múlékonyan az éhség érzetének fokozott nyilvánulása válthatja fel. A szomj néha fokozott, a szájíz pépes, savanyú, vagy keserű. Gyakran észlelhető tünemény a felböfögés, melylyel a betegek majd szagtalan, majd bűzös, savanyú szagú gázokat üritenek ki, melyek részben élenyben
