Farkaslaki Hints Elek dr.: Az őskori és ókori orvostudomány (Budapest, 1939)
II. rész. Az ókori orvostudomány - A perzsák orvostudománya
98 A PERZSA ORVOSTUDOMÁNY. Orvostudomány. kezés nagy lendületet vett. Az irodalom is fejlődésnek indult, de arról sajnos nem sok emlék maradt fent, mivel Nagy Sándor Perzsia elfoglalásakor megsemmisíttette a perzsák írásait, könyvtárait és csak az egészségügyi, valamint a csillagászati irodalomnak kegyelmezett. A perzsák legnagyobb irodalmi müve, ami ránk maradt, a Zend Avesta volt, de az inkább vallási okirat. Vallásuk a Zarathustra által alapított hit, mely elemeit a régi perzsa hitből merítette. Vallásuk középpontjában a jónak és rossznak örökös harca áll az emberért: a földön a testért, a túlvilágon a lélekért. A jó jutalmazása a túlvilágon a paradicsom, a rossz büntetése a gyehenna. A hívőnek imádkozni és jót cselekedni kell, továbbá távoltartani magát a tisztátalanságoktól, (mint pl. a leölt állat, a holttest stb.). Ezzel függ össze a húsételektől aló tarto^Rodásuk és temetési szertartásuk. (Ugyanis a tiszta elemeket: a tüzet, vizet, földet nem szabad megfertőzni tisztátalan anyagokkal pl. a holttesttel. Tehát nem szabad a holttestet se elégetni, se vízbe vetn:, se eltemetni, hanem ki kell tenni a tornyokba a keselyük zsákmányául.) A perzsa vallásmisztikum az egész perzsa életre és abban az orvostudományra is nagy hatással volt. Az egészség Aryma jó szellem védelme alatt állott. A betegség Ahrimannak, a rossz szellemnek müve. Legfontosabb egészségügyi törvényük a tisztaság. Boncolásokat orvosaik nem végeztek. Nem gyakorolták se az anatómiát, se az élettant. A bonctannal külföldi tudósok révén ismerkedtek meg valószínűleg az alexandriai korban és bizonyára a görög orvostudománv befolyása alatt készültek a csontrendszerről, az érrendszerről és az idegrendszerről készített ábrázolásaik. A betegségekről csak homályos fogalmaik voltak. Orvosaik egyaránt gyógyítottak embereket és állatokat. Gyógyításul leginkább szent szavakat, némelykor növényeket és kést is alkalmaztak. A perzsa birodalom virágzása idején főleg nagyobb városaikban nagy számmal telepedtek le idegen orvosok Babylonból, Egyiptomból, sőt Görögországból is, akik leginkább a hatalmas perzsa urak mellett működtek, de lassan elterjesztették a perzsa orvosok között a magasabb fokú orvostudományukat. így pl. Dá- rius lábficamát Demokedes görög orvos gyógyította meg, amivel a király annyira meg volt elégedve, hogy többet nem is engedte el, hanem fogva tartotta. A külföldi orvosok nem alapítottak iskolát. A környezetükben élt perzsák csak elsajátították, de nem fejlesztették tovább a gyógyítás művészetét. Az ősi perzsa orvosi irodalomból alig maradtak meg iratok, mivel ők bőrre írtak, pedig ez az anyag, évezredek alatt a leginkább mehet tönkre. Az ősi időben is már szinte áthidalhatatlan akadályba ütközött a könyvek megszerzése, ezért tudományuk szájhagyományként szállott apáról fiúra. Sebészeti tudásukat nem engedte kifejlődni az a körülmény sem, hogy a műtét csak akkor volt megengedve, igazhívőn, ha az orvos 3 hitetlent már meggyógyított eljárásával. r
