Farkaslaki Hints Elek dr.: Az őskori és ókori orvostudomány (Budapest, 1939)
II. rész. Az ókori orvostudomány - Az egyiptomiak orvostudománya
EGYIPTOMI SEBÉSZET. 71 gáláinál alkalmazták a megtekintést, a kitapintást, a kopogtatást és a hallgatózást. A tüneteket csodálatos plasztikussággal írták le. Pl. a tömlős daganat vizsgálata, illetve diagnózisa a következő módon van leírva; ,,Ha egy személy valamelyik testrészén daganatot találsz, úgy érzed, hogy az az újjaid alatt jön és megy, közben reszket, akkor is, ha kezed csendben van . . .“ Hasonló szemléltető módon vannak leírva a többi tünetek is. Természetes. hogy abban az időben a betegségek lényegét nem ismerhették, hiszen nem volt se bonctani, se élettani, se kórtani tudásuk, nem volt laboratóriumuk, nem voltak műszereik, nem végeztek kisérleteket, általában nem volt természettudományi tudásuk. Ezzel szemben a betegségek kórképeit, tüneteit, diagnózisát — melyek csak megíígyelés tárgyát képezték — elég jói ismerték. A belgyógyászati megbetegedések közül egészen jól írják le a szív és vérkeringés zavarait, így pl. a szívbajt, a szívtágulást, szívburokgyulladást, a pulzusbeli elváltozásokat, a a gyomor-bélhuzam egyes betegségeit stb. A betegségek közül legtöbbet azokról tudtak, melyeket láthattak, tapinthattak, így a csonttörésekről, ficamokról, felületes daganatokról, szembetegségekről. Igen behatóan művelték a sebészetet, melynek híre messzire elterjedt, (így Knidos szigetére is, a görög orvostudomány egyik legfontosabb orvosi iskolájába.) Az egyiptomiak a műtéteket mandragora, hyoscyamus és alkohol bódulatban végezték, sebmosásra bort alkalmaztak. A vérzést tüzes vassal csillapították. A sebet nem varrták csak adaptálták és kötéssel látták el. A Hearst papyrus főleg sebészeti kérdésekkel foglalkozik és bőven tárgyalja a vérzéscsillapítás különböző módjait. (Az éralákötést nem ismerték). A vena sec- tiot, az amputatiot és különöséül a castratiot gyakran végezték, mivel nagy volt a szükségletük eunuchokban. A csonttöréseket három sínnel ellátva gyógyították. A pana- ritiumot megnyitották. A rachitis — a régi gyermekcsont- leletek és múmiák tanúsága szerint — a Kr. e. 1500-as évek előtt ritka megbetegedés volt, azután elég gyakorivá vált. A koponyarepedésnél a képződött vérömlenyt felvágták. E műveletet a beteg ülő helyzetében kellett elvégezni. 73. ábra. Ős-egyiptomi sebészi műszerek prof Meyer-Steineg gyűjteményéből. Felül két scarificator, alul három kés. Sebészet.
