Farkaslaki Hints Elek dr.: Az őskori és ókori orvostudomány (Budapest, 1939)

II. rész. Az ókori orvostudomány - Az ókori orvosi irányzatok kialakulása

58 Ó-KORI KULTÚRKÖRÖK. 3. Kelet­ázsiai kul tur-kör. ben lelismerhető. Nézetük szerint a világ jelenségeit az istenek és szellemek irányítják, akikkel varázslás útján (teurgiával) állanak összeköttetésben. Isteneik a szenvedélyek istenei, akik bosszúállóak (pl. a perzsa Ahriman, a zsidó Jehova, stb). Az istenek haragjától félve, mutatják be az áldozatokat. A földön a király csaknem isteni tiszteletet és hatalmat követel magának. Az önkényuralomnak eredménye a társadalomnak urakra és rab­szolgákra való oszlása, amelyben az urak hatalmáért történik minden. A háborút az istenek és saját hatalmuk növelésére vi­selik, megindításánál kikérik az égiek akaratát asztrológia útján, de váratlanúl be is szűntetik, ha meteor-hullás, üstökös megjele­nése, napfogyatkozás az istenek rosszalását jelzik. A meghódí­tott népet rabláncra fűzték, közmunkákra alkalmazták. Építé­szetük a hatalmat visszatükröző monumentális építményekből áll, szobraik a hatalmas isteneket ábrázolják. Életcéljuk a ha­talmasok fényűzése volt, ezt szolgálta iparuk, kereskedelmük. Irodalmuk a törvényekben az egyházi és világi hatalom erejét tükrözte vissza; a tudomány főtárgya a külvilág hatalmának, a csillagászatnak megismerése volt. A zenében a dobok, kürtök ereje játszotta a vezér szerepet. A túlvilági erők hatalmának megfelelően orvostudományukban is a megismerés mellett az istenek akaratának, a szellemeknek jutott a legnagyobb szerep. Ha gyógyszereikkel nem boldogultak, amulettekkel, imádságok­kal fordultak az istenekhez, illetve különböző ceremóniákkal űz­ték el a betegséget okozó démonokat. A természetfelettiben való hit miatt nem kutattákabetegségek okát,hanem megelégedtek pri­mitív megfigyelésekkel, tapasztalatokkal. Ezek alapján orvos- tudományuk jellege tapasztalati-varázslati (empiriás-teurgikus) volt. Ezen a kultúrkörön belül, — ahol az orvostudomány a papi kaszt, vagy testületi tudomány volt, — Mezopotámia és Egyiptom orvosi szempontból nézve már igen régen bizonyos ellen­tétben voltak egymással. Az élet legfőbb forrásainak az asszirok a vért, az egyiptomiak a lélegzést tekintették. Ezek értékelése szerint Egyiptom a pneumatikus irány felé hajlott, Babylon a haematikus irányt képviselte, amely utóbbiból a humoralis felfo­gás alakúit ki. A mezopotámiai orvosi kultúra egész Ázsiában el­terjedt, eljutott a Csendes óceánig és megtermékenyítőleg hatott Ázsia kultúrált népeire, akiknek orvostudománya önállóan fejlő­dött tovább. Nyugatra eljutott Knidosig, ahol jellegét a helleniz­mus alatt is megtartotta. Az egyiptomiak orvostudományi felfogá­sa a Földközi tenger keleti partvidékein terjedt el és Kos-ban a gö­rögök részére létesített központot, amely a görög sebészet kiala­kulási helye lett. E két orvosi kultúra hatása alatt fejlődött a zsidó orvostudomány, amelyre nézve jellegzettes volt az egyed háttérbe szorúlása, a nemzetségek közös egészségének védelme. A keletázsai kultúrkört India, Kína és Japán képezik. E terü­leten a világszemléletet a csapongó fantázia és az elméleleti-spe- kulativ bölcselet uralta, amely a külvilág mellett már a belvi­lágot is szemlélte. A gondolkodásmódnak megfelelően isteneik megbocsájtóak, kegyelmesek, kiknek jóindulatát jócselekedetek-

Next

/
Thumbnails
Contents