Farkaslaki Hints Elek dr.: Az őskori és ókori orvostudomány (Budapest, 1939)
II. rész. Az ókori orvostudomány - A rómaiak orvostudománya
226 téssel igyekezett a fogak odvából kipusztítani, majd az odvak kikaparása után flastromszerű anyaggal tömte be a fogak üregeit. Bevezette használatba a fogvájót. A fog-fúrás feltalálásának nagy érdeme Archigenes sebész nevéhez fűződik. Ő maga először olyan fogak kifúrására alkalmazta, melyeknek romlása alig látszott és amelyeknek fájdalma az alkalmazott összes eljárással sem volt megszűntethető. A fúró, dríll-fúró szerű volt, mint amilyen a II. kötet 10. sz. ábrán látható. A fúró feltalálása volt az első nagy lépés a fogászat haladásában. A fog tömésére Andromachos állított össze tömő anyagot, mely szagtalanításra is szolgált. Ez a tömő anyag (theriaca andromachi) sokáig volt használatban az ókorban, de már a legrégibb időben kezdte kiszorítani az ólom (mai napig plombálásnak hívjuk a fogtömést) és a tiszta arany. A fog anatómiájára Galenos az ó-kor legnagyobb anatómusa derített fényt. Leírta a gyökerek számát, a pulpát, felfedezte az odavezető ereket és idegeket. Bonctani alapon igyekezett megállapítani a fogfájás okát. A pulzáló fájdalmat a pulpa gyulladásának tulajdonította; a fogaktól független, /állandó fájdalmat a foghús gyulladásának tekintette. Galenos a fogreszelő feltalálását a maga találmányának vitatta. Az odvas fogakat kitakarítás, fúrás után óvatosan kiégette izzó vassal. A későbbi szerzők némelyike csak a fogporokat, mások a fájdalom csillapító szereket javították, de a fogászat fejlődését nem vitték előbbre. Pl. Apollonius alabástrom és csiszoló port kevert a fogporába, Andromachos a fájdalom csillapító szerek tökéletesítésével foglalkozott. A fentiekből láthatni, hogy a fogászat legfontosabb elemeit már felfedezték az ó-kor orvosai. A tovább fejlődés azután megállott és csaknem még 1500 év kellett ahhoz, hogy a fogászat komoly fejlődése újból megindulhasson. fl szülészet a római birodalomban. Itáliában az etruszkoknál a nők egyenjogúak voltak a férfiakkal. Az asszonyok és leányok rövid kötényben együtt vettek részt a versenyeken a férfiakkal, amint a cornetoi falfestményen látni lehet. A nők szabad helyzete kihatással volt a hódító rómaiakra, akiknél eleinte a nők a férfiak hatalma alatt állottak, de az évszázadok befolyására lazult függő helyzetük. (Orvostudományukban még nem találjuk meg a nőgyógyászatot, amit csak egyes görög orvosok űztek.) Későbben a hellenizmus korában már hozzájuk is eljutott a női emancipáció, sőt a köztársaság idejében már szabadabbak voltak társadalmi szempontból, mint a görög nők. Ekkor már hozzátartozott a jómodorhoz a tudósok műveinek, bölcseletének ismerete, a sportolás sisakban és vértben, (mint pl. a vívás, birkózás, stb.). A nők e szabad helyzetének megfelelően az orvosok nőgyógyászati kérdésekkel is kezdtek foglalkozni. Varró, Celsus, Plinius könyvükA nö helyzete
