Farkaslaki Hints Elek dr.: Az őskori és ókori orvostudomány (Budapest, 1939)
II. rész. Az ókori orvostudomány - A rómaiak orvostudománya
216 GALENOS SEBÉSZETE. oldalait kikezdeni. Galenos ismerte kora egész orvosi irodalmát. a különböző teóriákat. Arra törekedett, hogy azokat pontos kisérletekkel utánavizsgálja és hogy az azokból leszűrt tapasztalatodra alapítsa saját véleményét. Függetlenül a különböző iskolai irányzatoktól állította fel orvosbölcseletét, mely szerint meghatározta, hogy mi az egészség és mi a betegség. Emellett kiemelte, hogy van betegségre való hajlamosság, ami az egészség és betegség közötti állapot. A betegség nem más, mint a test egyes részei funkciójának megváltozása. A betegség lefolyásában megkülönböztetett kezdetet, kifejlődést, tetőpontot, visszafejlődést és gyógyulást. A gyógykezelést ezek szerint irányította. Bár Galenos mai szemmel nézve elsősorban „belgyógyász“- nak tekinthető, a sebészet terén is jelentős volt munkássága Vérzés csillapításra réz és más sókat, oltott meszet stb. használt alákötésen kívül. A tágult lábszárerek gyógyítására az erek lekötését és kihúzását alkalmazta olyformán, amint ezt a Babcock műtétnél látjuk. A vérző végtagot magasra helyezte. Varró anvagul selymet és bélhúrt használt. Végtag töréseknél síneket alkalmazott, amelyeknél a sarkat alápárnázta decubitus elkerülése céljából. A kötözés technikáját annyira kifejlesztette, hogy lényegében máig sem változott. A viaszos, gyantás anyagok használatával bevezette a ragtapasz primitív formáját, amely rövid ideig nyújtó hatást fejthetett ki végtag töréseknél. Lehetőleg elkerülte az amputácíókat. Szükség esetén inkább a gyorsabban elvégezhető ízületi kiizesítéseket ajánlotta. A ficamokat Híppokrates szellemében kezelte. A csípő ízület gyakori ficamát a lígamentum teres elszakadásával magyarázta. (A combnyak törést is ficamnak gondolta.) A has-sérüléseknél fontosnak tartotta a hashártyát külön elvarrni. A gyomor-sérülés varrását kilátástalannak, a vékonybélét igen veszélyesnek, a vastagbélét a legeredményesebbnek tartotta. A koponyaléke- lés technikáját annyiban javította, hogy a műszerekre gombot forrasztott, hogy az megakadályozza a műszernek túl - mélyre hatolását. Kiterjedt sebészeti működése ellenére nem nyúlt hozzá a rákos daganatokhoz és óva intette az orvosokat azok operálásától. Galenos nagyságát akkor ítélhetjük meg a maga értékében, ha korának általános felfogását az övé mellé állítjuk. Az összehasonlításnál kitűnik, hogy előtte a természettudós Pliníus is csodálatos állatokban és azok természetében hitt, utána egy emberöltővel Aetianus rhetor leírta, hogy egy kakas törött lába úgy gyógyult meg, hogy amikor egyik istenség szobra előtt sán- tikálva kukurékolt, az istenség könyörületből csodával meggyógyította, a kakas gyógyultan repülhetett el. Galenos orvostörténelmí jelentősége abban csúcsosodott ki, hogy korának túlságosan specializálódott és a különböző iskolák nézetei miatt széttöredezett orvostudományát hatalmas tudásával és tapasztalatával, magas természettudományi világ- szemléletével és a lényeget felismerő szellemével egységes rendszerbe foglalta. Ezek alapján nem csodálkozhatunk, ha Galenos
