Farkaslaki Hints Elek dr.: Az őskori és ókori orvostudomány (Budapest, 1939)

II. rész. Az ókori orvostudomány - A rómaiak orvostudománya

A METODISTÁK ORVOSTUDOMÁNYA. EMPIRIZMUS. 207

zásmódjának megfelelőied a hasvízkór okát a máj megbetegedésében. a rendellenes méhvérzés okát a méh ércsomóiban (hae- morrhoides) kereste. A vesebajt a vesék megduzzadásával, meg- keményedésével magyarázta, illetve a vesék elgenyesedésében látta. A sarjadzás létrejöttét a gyulladásos szövet pórusai elváltozásainak tulajdonította. Soranos tehát a betegség felfogásában új útra tért és ha primitív módon is, de rálépett a kórbonctani útra.

Ilyenformán az eddigi túlsúlyban volt humoral-pathologiá- val szemben a solidar-patológiának volt képviselője. A régebbi felfogás szerint a szervekben csak egy-egy betegséget képzeltek el megbetegedés esetén. Amint a XIX. század elején Bichat, úgy az ókorban már Soranos megállapította, hogy egy szervben többféle betegség is lehet, melyek egymással kombinálódhatnak. (Pl. a vesében lehet gyúlladás, megkeményedés, zsugorodás, genyedés, fekélyképződés és vizeletfolyás.) Soranos legnagyobb érdeme a differenciál diagnosztika bevezetésében van. A be- tegség megnyilvánulásában külön választja a betegség jeleket a betegség tüneteitől. Betegségi jeleknek tekintette a beteg subjektiv panaszait (szédülést, étvágytalanságot, fájdalmat, székrekedést stb.) a betegség tünetei alatt értette az objektív elváltozásokat, amelyeket az orvos észlel a betegen. (Az arckifejezést, a beteg kinézését, a bőr vagy testfelület elváltozását, a pulzust, a légzést, a kiválasztott anyagok megváltozását.) Soranos rendszert vezetett be a diagnózis felállításában is. A vizsgálatot 1) szemléléssel kezdte, 2) tapintással, kopogtatással és hallgatózással folytatta és az idegrendszer vizsgálatával, valamint a váladékok (köpet, vizelet stb.) vizsgálásával fejezte be. A váladékoknál — korának megfelelően — csak a szín, a szag, az üledék és íz vizsgálatát végezte. Ezenkívül úgy a diagnózisnál, mint a be- tegség lefolyásánál nagy figyelmet szentelt a pulzusnak. A pulzus vizsgálatánál figyelte annak ritmusát, szaporaságát, erősségét és teltségét. Vizsgálta a köpetet és a vizeletet, bénulásoknál az idegrendszert, a béna végtag érzésbeli elváltozásait, Soranos, — mondhatni — modern vizsgálati módszerével korát messze megelőzte a betegségek felismerésében. Működése még a fentieknél is nagyobb szabású volt a szülészet és nőgyógyászat terén, amelybe bevezette a differenciál diagnózist. Kétségtelen, hogy az ókor szülészei közül Soranos volt a legkiválóbb, amint azt a szülészeti résznél látni fogjuk.

A pneumatikus orvosi irányzat.

A gyógykezelési ,,metódus,“ amelyet az előző fejezet orvosainál láttunk, sokakat nem elégített ki, különösen azokat, akik Hippokrates tanaival rokonszenveztek. Ezek az összes életműködések felett egy felsőbb életerőt képzeltek el: a pneumát, amely irányítja befolyásolja a szervek működését, mely elgondolásból kiindulva az élettani vizsgálatokra helyezték a súlypon-