Farkaslaki Hints Elek dr.: Az őskori és ókori orvostudomány (Budapest, 1939)
II. rész. Az ókori orvostudomány - A rómaiak orvostudománya
202 A METÓDISTÁK ORVOSTUDOMÁNYA. Lucretius. Varró. Celsus. erős gyógyszerek adásával. E kezelési módot ma ingerkezelésnek nevezhetnők. Őnála háttérbe szorult a kór okának keresése, figyelmét a gyógykezelésre fordította. A betegségeket két nagyobb csoportba osztotta az akut és krónikus betegségek csoportjára, melyek közül a krónikus betegségekre helyezte a súlypontot. Természetes, hogy úgy ő, mint a többi iskolát alapító nagy orvos nem ragaszkodott szigorúan saját elveihez, hanem alkalmazta egyéb orvosi irányzatok értékes tapasztalatát és gyógyeljárását is. Tanítványaik azonban szigorúan tartották magukat a mesterük által felállított dogmákhoz és elméletekhez. így a tanítványok működése nem simult a gyakorlati szükséglethez s ezért sablonos és kevesebb eredményt felmutató volt. A betegségek felosztását leegyszerűsítette, de emellett kiemelte, hogy az acut és krónikus formáknál is fordulnak elő közös vonások. Gyógykezelése szimpatikus volt. A gyógyszereket az általános tünetek alakulása szerint változtatta három naponként és ha egyikkel nem ért el hatást, úgy ellentétes hatású gyógyszert alkalmazott. Kr. e. 50 körül Lucretius Carus az atomelméletet mélyebben dolgozta ki, mint görög elődei. Szerinte a lelki megnyilatkozások az atommozgástól függenek és ha az meleggel párosul, úgy a harag, ha hideggel, úgy a rémület, ha a pneumával, akkor a gondolat jön létre. Szerinte az érzések a látás, a hallás, az ízlés stb. mind az atomoktól függenek, ép így a fantázia, az álomlatás, az emlékezet stb. Behatóan foglalkozott az álomképek létrejöttének kérdésével, valamint a nemi élet szenzációival Tanai sokáig ismeretesek voltak és a középkorban Giordano Brúnót inspirálták természettudományi felfogásában. Ez időben írta Terrentius Varró hatalmas encyklopediáját, amelyben sokat foglalkozott a gyógyítás kérdésével. Hatalmas uradalmának személyzete részére egészségházat (kórház szerű intézményt) létesített, melyben alkalma volt különböző betegségeket megfigyelni. így érthető, hogy műveiben egészségügyi kérdésekkel is foglalkozott. Megemlítést érdemel az a felfogása, hogy a járványos betegségek okát ..láthatatlan kis férgek“-nek tulajdonította. A Krisztus körüli időkben Róma teljes fényében volt gazdagságának és műveltségének. Az orvos és az orvos- tudomány (Caesar és Augustus törvényei, az orvosok lovagi rangra emelése következtében) a legnagyobb megbecsülésben részesült. A történelem, földrajz és irodalom mellett előtérbe nyomult a különböző természettudományok művelése. A görög tudósok és iskolamesterek hatása alatt behatóan foglalkoztak ezen tudományágakkal, sőt divatba jött, hogy a fejedelmek orvosi könyveket írtak, (pl. Kleopatra). Kiváló római férfiak kedvtelésből egyik-másik tudományág művelésére adták magukat, Több jelentéktelen író után Cornelius Celsus vált ki azon filozófusok közül, akik az orvostudománnyal behatóan foglalkoztak. Bár Celsus sohasem volt orvos, az orvostudományról (Kr. u. 25—35 között) írt könyve oly nagyszabású, hogy az orvosoknak is a legjobb forrásmunkául szolgált évszázadokon kérész-
