Farkaslaki Hints Elek dr.: Az őskori és ókori orvostudomány (Budapest, 1939)

II. rész. Az ókori orvostudomány - A rómaiak orvostudománya

200 A RÉGI RÓMA ORVOSTUDOMÁNYA. fogta a furor operativus és a furor causticus, nemcsak magával, de az orvosi renddel szemben ellenszenvet idézett fel. A század vége felé mind több görög orvos ment Rómába, ahol a képzettebbek visszaszerezték az orvosi kar tekintélyét. A Kr. e. I. században az orvosi foglalkozás szabaddá lett, (ars liberális) ami az orvo­sok megbecsülését jelentette. Caesar Kr. e. 46-ban kiadott ren­deletével az orvosoknak római polgárjogot adott, minek követ­keztében nagyhírű görög orvosok telepedtek le Rómában és a római polgárnak sem derogált orvosi pályára menni. Amikor pe­dig Augustus házi orvosát, Antonius Musát, majd az összes or­vosokat lovagi rendre emelte és adómentességet biztosított nekik, az orvosi pálya és rend tekintélye hatalmasan megnövekedett. Augustus korán felismerte az egészségügy fontosságát: had­serege részére kórházakat alapított és megvalósította a katona- orvosi intézményt. Kr. e. még 500 évvel a szigorú római erkölcsöknek, a föld­művelő és háborút viselő életmódnak megfelelő volt a rómaiak orvostudománya. Háziszerek alkalmazása, sérülések kezelése, komolyabb betegségek esetén az istenekhez való könyörgés jel­lemezte gyógykezelésüket. Ez a patriarchális gyógymód évszá­zadokon keresztül tartott, melynek exponense volt Marcus Por- tius Cato (Krisztus előtt 234—149-ig). Receptkönyve görög for­rásmunkák alapján készült. Benne a gyógyszerek alkalmazása mellett nagy szerep jutott a babonás ráolvasásnak. ,,De agri­cultural című könyvében orvosi tanácsokat is adott a külön­böző betegségekre, hogy a földművelő gazda tudja mi módon gyógyítsa családtagjait. A szolgák gyógyítása ez idő­ben nem okozott gondot, mivel azt elvégezték a görög származású rabszolgák. A római gazda nem vette igénybe az orvosi szolgák működését, mivel nem tartotta méltónak egy római pol­gárhoz, hogy őt rabszolga érintse meg, kezelje és gyógyítása révén rendelkezzék vele. Minthogy Rómában ez időben orvosi rend még nem volt kialakulva, nagy jelentőségre jutott Cato könyve, mely szerint a hashajtók, hánytatok; giliszták ellen a gránát alma s legtöbb betegség ellen a szén volt az alkalma­zandó gyógyszer. fl metodista orvosi irányzat. A római orvostudomány a rómaiak puritán és gyakorlatias gondolkozásának megfelelően, egyszerűségre törekedett. Ennek az irányzatnak első képviselője a görög származású Asklepiades volt, akinek gondolkozása teljesen római volt. (Kr. e. 91-ben telepedett le Rómában). Hamarosan szoros barátságba ke­rült Ciceróval és Horatiussal. Az akkoriban szokásban volt komplikált gyógyszerek helyett egyszerű gyógyszereket és ter­mészetes gyógymódokat alkalmazott. Bár Plinius sarlatánnak tartotta, népszerűségét nem a reklámnak, hanem tudásá­Portius Cato. Askle­piades

Next

/
Thumbnails
Contents