Farkaslaki Hints Elek dr.: Az őskori és ókori orvostudomány (Budapest, 1939)
II. rész. Az ókori orvostudomány - A rómaiak orvostudománya
200 A RÉGI RÓMA ORVOSTUDOMÁNYA. fogta a furor operativus és a furor causticus, nemcsak magával, de az orvosi renddel szemben ellenszenvet idézett fel. A század vége felé mind több görög orvos ment Rómába, ahol a képzettebbek visszaszerezték az orvosi kar tekintélyét. A Kr. e. I. században az orvosi foglalkozás szabaddá lett, (ars liberális) ami az orvosok megbecsülését jelentette. Caesar Kr. e. 46-ban kiadott rendeletével az orvosoknak római polgárjogot adott, minek következtében nagyhírű görög orvosok telepedtek le Rómában és a római polgárnak sem derogált orvosi pályára menni. Amikor pedig Augustus házi orvosát, Antonius Musát, majd az összes orvosokat lovagi rendre emelte és adómentességet biztosított nekik, az orvosi pálya és rend tekintélye hatalmasan megnövekedett. Augustus korán felismerte az egészségügy fontosságát: hadserege részére kórházakat alapított és megvalósította a katona- orvosi intézményt. Kr. e. még 500 évvel a szigorú római erkölcsöknek, a földművelő és háborút viselő életmódnak megfelelő volt a rómaiak orvostudománya. Háziszerek alkalmazása, sérülések kezelése, komolyabb betegségek esetén az istenekhez való könyörgés jellemezte gyógykezelésüket. Ez a patriarchális gyógymód évszázadokon keresztül tartott, melynek exponense volt Marcus Por- tius Cato (Krisztus előtt 234—149-ig). Receptkönyve görög forrásmunkák alapján készült. Benne a gyógyszerek alkalmazása mellett nagy szerep jutott a babonás ráolvasásnak. ,,De agricultural című könyvében orvosi tanácsokat is adott a különböző betegségekre, hogy a földművelő gazda tudja mi módon gyógyítsa családtagjait. A szolgák gyógyítása ez időben nem okozott gondot, mivel azt elvégezték a görög származású rabszolgák. A római gazda nem vette igénybe az orvosi szolgák működését, mivel nem tartotta méltónak egy római polgárhoz, hogy őt rabszolga érintse meg, kezelje és gyógyítása révén rendelkezzék vele. Minthogy Rómában ez időben orvosi rend még nem volt kialakulva, nagy jelentőségre jutott Cato könyve, mely szerint a hashajtók, hánytatok; giliszták ellen a gránát alma s legtöbb betegség ellen a szén volt az alkalmazandó gyógyszer. fl metodista orvosi irányzat. A római orvostudomány a rómaiak puritán és gyakorlatias gondolkozásának megfelelően, egyszerűségre törekedett. Ennek az irányzatnak első képviselője a görög származású Asklepiades volt, akinek gondolkozása teljesen római volt. (Kr. e. 91-ben telepedett le Rómában). Hamarosan szoros barátságba került Ciceróval és Horatiussal. Az akkoriban szokásban volt komplikált gyógyszerek helyett egyszerű gyógyszereket és természetes gyógymódokat alkalmazott. Bár Plinius sarlatánnak tartotta, népszerűségét nem a reklámnak, hanem tudásáPortius Cato. Asklepiades
